A kiállítás egy eddig kevéssé feldolgozott, a hazai művészeti közeg vakfoltján/perifériáján működő
neoavantgárd
művészcsoport tevékenységét kívánja bemutatni és jelentőségét hangsúlyozni. A 60-as évek végén egy nagyobb számú, képzőművészekből álló, lazán szerveződő csoportból vált ki pár év leforgása alatt az az öt tag –
Ficzek Ferenc, Hopp-Halász Károly, Kismányoky Károly, Pinczehelyi Sándor és Szijártó Kálmán
– akik aztán a hetvenes években együtt dolgoztak és egyéni művészeti útjukat járva is a műhely közös szellemiségében alkottak.
 








A magyarországi neoavantgárd egyik sajátossága, hogy a főváros-centrikus kulturális színtéren a hatvanas-hetvenes években főként vidéki városokban, helyszíneken tudott megmutatkozni. A budapesti alkotókkal mindeközben szoros kapcsolatot tartva olyan lokális művészeti felvetésekkel gazdagították a kortárs szcénát, amelyek szinte párhuzamos világokként működtek az avantgárd keretrendszerében.






A
 
Párhuzamos avantgárd
 
c. kiállítás amellett, hogy kronológikus rendben sorakoztatja fel az évtizedben készült jelentős műveket, a geometrikus törekvésektől kezdve a tájkísérleteken és konceptuális műveken át egészen a performansz-dokumentációkig és mozgóképekig, nagy hangsúlyt fektet a korabeli, archív anyagok, kiállítási katalógusok, levelezések, reflexiók összegyűjtésére és bemutatására.