Bármilyen furcsa, de vannak gyászmisék, amelyeket mindig örömmel hallgatunk. Mert erőt adnak, felemelnek, elmélyülésre ösztökélnek, mert vigasztalást nyújtanak. Antonín Dvořák Requiem-je is ezek közé tartozik, igaz, sajnálatos módon jóval kevesebbszer hangzik el, mint például Mozart vagy Verdi remeke. A cseh zeneszerző egyik főművéről van szó, amelyet karrierje csúcsán írt, abban a korszakában, amikor Újvilág-szimfóniáját és Amerikai vonósnégyesét is papírra vetette. A csendes áhítat és a magával ragadó eksztázis közötti hangulati skálát végigjáró, a szerzőtől megszokott módon csodálatos dallamokban gazdag mű nem liturgikus célból, hanem kifejezetten koncerttermi megszólaltatásra íródott. A Nemzeti Filharmonikus Zenekar mellett a romantikus oratóriumok avatott előadója, a Nemzeti Énekkar, valamint nagyszerű énekes szólisták működnek közre.
Közreműködők:
- Hamar Zsolt, karmester
- Balga Gabriella, szoprán
- Wiedemann Bernadett, alt
- Balczó Péter, tenor
- Kovács István, basszus
