Gioachino Rossini, oly sok opera buffa, köztük a felülmúlhatatlan Sevillai borbély szerzője a zenetörténet legtréfásabb kedvű géniusza. Persze a képlet nem ennyire egyszerű: a vígoperák mellett ott a komoly darabok sora – s azt se feledjük, hogy a korán lezárult életművet épp egy ilyen alkotás, a Tell Vilmos rekeszti be. A Müpa gálaestjének egyik erénye, hogy a varázsló mindkét arcát megmutatja, s az is sokat ígér, hogy az áriák mellett remekbe szabott nyitányok is megszólalnak. Egy estényi Rossini-esszencia.
A koncert három énekese, a mezzoszoprán Láng Dorottya, a tenor Horváth István és a basszbariton Kálmán Péter a magyar énekestársadalom élcsapatát képviseli, pályájukat imponáló külföldi sikerek sokasága szegélyezi. A műsor ifjú karmestere, a német Nikolas Nägele a berlini Deutsche Oper büszkesége, de a pesarói Rossini Fesztivál közönsége is tapsolt már produkcióinak, Salzburgban és Bayreuthban pedig korunk egyik legnagyobb dirigense, Christian Thielemann mellett dolgozhatott asszisztensként. A kísérő együttes, az oly sok stílusban járatos Pannon Filharmonikusok sokoldalúságát aligha kell hangsúlyozni.
A műsor elegánsan csoportokba rendezve kínálja népszerű darabok részleteit (duetteket is), egy-egy opera áriái előtt olykor a mű nyitányát is felidézve – így találkozhatunk az Olasz nő Algírban, A sevillai borbély és a Tell Vilmos felejthetetlen bevezető zenéjével. Az áriák változatos érzés- és hangulatvilágot tárnak a hallgatók elé: mosolyogtató és megrendítő pillanatokra egyaránt számíthatunk.
