A Magyar Állami Népi Együttes előadása a trianoni békediktátum emlékezete jegyében készült. Az antológiaszerű válogatás a Kárpát-medence magyarsága és a vele sorsközösségben élő nemzetiségek (románok, szlovákok, szerbek és horvátok, svábok, ruszinok, zsidók, cigányok) folklórjából merítve járja, táncolja körbe a Felvidéket, Kárpátalját, Erdélyt, a Délvidéket és „Kis-Magyarországot”.
Az előadás, hitet téve az összetartozás megkérdőjelezhetetlen valóságáról, nagy ívű panorámaként mutatja fel azt a paraszti örökséget, azokat a páratlan kulturális és szellemi javakat, melyeket az ezeréves együttélésnek köszönhetünk. A Körtánc című produkció nem keres történelmi igazságot, nem szembesít nemzeti sorstragédiával, de emlékezik. Emlékezik abban a szellemben, amelyben Márai Sándor tette, aki számára a haza elvesztésével „Valahogy… minden messze lett”.
