É
ppen hatvan
é
ve, 1957. márciusában s
ö
p
ö
rt v
é
gig Magyarországon az a nagy leszá
mol
ási hullám, amely t
ö
bb ezer civilt juttatott
Kádár
b
ö
rt
ö
neibe. Sokan kerültek fogságba azok k
ö
zül, akik túl
é
lt
é
k az utcai harcokat
é
s a forradalom lever
é
se után nem menekültek külf
ö
ldre: ekkor rajtuk statuált p
é
ldát a rendszer. Beb
ö
rt
ö
nz
é
sükh
ö
z jó apropót biztosított az 1956. november 4. után falragaszokon, falfirkákon terjedő jelszó:
Márciusban Újra Kezdjük!
Juhász Dá
vid fest
őműv
é
sz portr
é
sorozata
azokat a fiatal f
é
rfiakat helyezi reflektorf
é
nybe, akik a forradalmat szabadságharccá változtatták: akik nem f
é
ltek fegyvert ragadni,
é
s akik helytállásukkal súlyt adtak a b
é
k
é
sen felvonuló t
ö
megek által elindított folyamatoknak. A fiatal festő kendőzetlen portr
é
ival arra keresi a választ: mi vitte utcára ezeket a fiúkat? A f
é
rfi pszich
é
motivációit, az
ö
szt
ö
n
ö
s, felt
é
tel n
é
lküli szerepvállalás mechanizmusát kutatja, mik
ö
zben drámai hangú k
é
peivel egyszersmind eml
é
ket is
állít ezeknek a forradalmároknak.
