Daniel Melingo ránézésre kortalan hatvanas úr, de valójában ugyanolyan rejtélyes, mint maga a tangó. Évekig koptatta éjszakai bárok, táncklubok parkettjét, volt ideje ellesni a tangó minden fortélyát, sőt rockzenekarok énekeseként megfordult a nyolcvanas évek argentin undergroundjában is, míg Eduardo Makaroff meglátta benne a kiérlelt zsenialitást, és 2002-ben lemezszerződést biztosított neki.
Zenéjében egyszerre szól szent és profán, hegedű, tangóharmonika, gitár, bőgő hajol az érces hang után, bősége, egyedisége ellenére hangzása mégis merészen puritán.
