Majoros Áron Zsolt az alkotó, a plasztika és a néző relációi szerint változó, mégis a szobor által meghatározott téri viszonylatokat alakít ki műveivel. Alkotásain (elsősorban a szeletekkel) a virtuális világ irányába megnyitott személyes tér egyben lehetőséget is kínál a valós térből, illetve a valódi testünkből való menekülésre. Ha ezt a menekülést számításba vesszük, akkor az azt előfeltételezi, hogy kell lennie valaminek (nevezhetjük léleknek vagy szellemnek), ami ki akar, vagy ki tud onnan szabadulni. Majoros ars poeticája szerint a testet és a test-hiányt megformálva, az emberi alak autentikus megjelenítési lehetőségeit kutatva valójában ezt a szellemi, lelki tartalmat keresi.