Rutkai Borit sokan énekes-dalszerzőként ismerik, kevesebben ismerik vizuális-alkotói oldalát. Általában saját dalszövegei inspirálják festménymeséit, melyeket kiapadhatatlan fantáziával és ragyogó színekkel jelenít meg. A mesékben a határok feloldódnak a képzelet és a valóság között, a felnőtt és a gyermeki lét és lélek között. Bori képei a nézőt szinte beszippantják és álombeli barangolásra hívják, izgalmas tájak, dimenziók nyílnak meg a kalandozások során. A festmények „erdejében” Bori horgolt lámpásai világítanak, a közeledő téli ünnepek hangulatát megidézve.