Magyari Zsuzsát az utóbbi időszakban az foglalkoztatta, hogy mennyiben kiterjeszthető a művészet fogalma olyan tárgyakra és jelenségekre, amelyek a semmi gondolata és kérdései köré szervezhetőek. Hibákat, részleteket, hétköznapi formában jelentéktelennek és üresnek tűnő tárgyakat, a világot körülvevő olyan formákat és légtalálkozásokat keres, amelyek nem alakítják a tárgyak funkcióit, hanem azokból adódóan jönnek létre. A különböző testek által kiszabdalt tereket, térszerkezeteket, helyeket tanulmányozza, melyek üresen állnak, vagy légüres térnek, levegőnek, semminek tűnnek számunkra. Nem a dolgokat megalkotó, pozitív térrel, hanem az azok által kimetszett negatív térrel foglalkozik
Mézes Tünde tárgyai megalkotásánál végig szerepet játszott a céltalanság - így lett a céljuk maga az alkotás. Hétköznapi tárgyak rokonai ezek, amelyek a létrehozás során funkciójukat, eredeti értelmüket vesztik. A jelentéktelen, már-már szemétbe való dolgok a kiemelés és másolás gesztusával új értelmezési lehetőségeket kapnak.
