Ötven évvel ezelőtt oszlatta fel magát a párizsi szürrealista csoport. A kerek évforduló jó lehetőséget biztosít arra, hogy számot vessünk a szürrealizmus magyar képzőművészeti hagyományával. Miképpen volt jelen ez az irányzat a hazai művészeti életben? Mi az, ami mindebből nemzetközi perspektívában is jelentős teljesítményként értékelhető?
A hazai művészettörténet-írás előszeretettel aposztrofál jelentős alkotókat „besorolhatatlan”-ként. A XX. századi nyugati vizuális kultúrát meghatározó avantgárd törekvések többsége a jelenlegi művészettörténeti kánon szerint nem jelent meg markánsan a magyar művészetben. A kiállítás ambíciója, hogy ezt a felfogást egy meghatározó ponton revideálja. A tárlat bemutatja, hogy bár Magyarországon nem szerveződött önálló szürrealista-csoport, az irányzat nem pusztán létezett a magyar képzőművészetben, de érdemben hozzá is járult a szürrealizmus nemzetközi sikeréhez. A szentendrei Ferenczy Múzeum egészét betöltő, nagyszabású kiállításon olyan művekkel is találkozhat a látogató, amelyek az elmúlt fél évszázadban sehol nem voltak kiállítva.
Kiállított művészek: Ámos Imre, Anna Margit, Bálint Endre, Bán Béla, Barta Lajos, Beöthy István, Böhm Lipót, Brassaï, Csernus Tibor, Csontváry Kosztka Tivadar, Farkas István, Fekete Nagy Béla, Forgács Hann Erzsébet, Gadányi Jenő, Gulácsy Lajos, Gyarmathy Tihamér, Hajdu Etienne, Hantaï Simon, Jakovits József, Kallós Pál, Kandó Gyula, Kolozsváry Zsigmond, Korniss Dezső, Lantos Ferenc, Lossonczy Tamás, Major János, Marosán Gyula, Martinszky János, Marton Ervin, Martyn Ferenc, Nemes Endre, Henri Nouveau, Ország Lili, Pán Imre, Peterdi Gábor, Prinner Anton, Reigl Judit, Román György, Rozsda Endre, Sikuta Gusztáv, Szabó József, Szántó Piroska, Szenes Árpád, Szóbel Géza, Vajda Júlia, Vajda Lajos, ViltTibor, Zemplényi Magda
