A tudattalanhoz vezető királyi út az álom – írja Sigmund Freud. Az álomnak pedig a művészeti ágak közül a legközelebbi rokona a film, hiszen képi nyelvezete és szerkesztésmódja a tér-és időkezelés, a szimbólumok, a sűrítések, az eltolások révén hasonló. David Lynch pedig a megkomponált álmok mestere. Művészete egyben a tudattalanra és létünk legmélyebb kérdéseire nyíló ajtó. Mácsai Bálint előadásában belépünk ezen az ajtón és mind a pszichológia, mind a filmnyelv eszközeinek segítségével megpróbáljuk mindinkább megérteni, illetve megtapasztalni a túloldalon lévő titkot.