Komoróczky Tamás
legújabb kiállításának problémafelvetése szinte kínálja magát abba a sorba, amelyet az 1996 óta sorozatosan elkövetett alibi helyzetek (az ironikus brandként működő Alibi Sport, ∼ Fashion, ∼ Records vagy ∼ Cinema projektek) fémjeleztek. A "tejleves" sorsszimbólumként való beajánlásával azonban Komoróczky egy távolabbi ugrást tesz, - már nem az ürügy megalapozottsága az érdekes - hanem a cselekvés és nemcselekvés választásának középútja, a cselekvést imitáló nemcselekvés kompromisszumát kiváltó léthelyzet.




Nem pszichológia, sokkal inkább élet- és elsősorban művészeti pozíciókat tesztel, amelyet A lélek és a formák fiatal Lukácsa így kérdezett meg: “Lehet-e becsületesnek lenni az élettel szemben, és költeménnyé stilizálni annak történéseit?" Továbbá "a művészet, mint a régi mesterember-művészeknél, éppen úgy életmegnyilvánulás, mint minden más" és "a művészetben-élés ugyanazokkal a jogokkal és kötelezetségekkel jár mint bármely más - emberi - polgári - tevékenység".