A tündérmesék állandó elemei minden társadalomnak. Tájékoztatnak és leírnak egy kultúrát mert, egyebek mellett, tükrözik a társadalmi normákat és megszilárdítják azokat terjesztésük erényével. Többnyire szájhagyomány útján terjednek. A Grimm testvérek különböző forrásokból gyűjtöttek tündérmeséket, hogy írásban rögzítsék őket. Így váltak a Grimm mesék irodalmi és kulturális referenciaponttá Európában és az európai kulturális hatások alatt álló területeken.
Egy dolog köti össze a Grimm meséket más kultúrák meséivel és ez az egy dolog megmutatja az egyetemes normák létezését. Azokra az archetipikus elbeszélésekről és tárgyi elemekről van szó, amelyek gyakori elemei az álmoknak is, melyeket a jó és a rossz megszemélyesítésére használnak, vagy éppen átalakulást fejeznek ki velük. Ilyen elemek a jó és a rossz tündér, vagy az alma, ami katalizál egy átalakulási folyamatot.
Mint minden jó történet, ha jól mondják el, a tündérmesék is megjelennek előttünk képzeletünkben. Stimulálják a képzelőerőnket és az ítélőképességünket hivatottak fejleszteni példamutató szereplőik által. Katerina Belkina átadta magát a mesék inspirációjának, hogy megteremtse saját interpretációját. Képei – ami állandóságukat illeti – az írott és az orális hagyomány között helyezhetőek el. Egyfelől természetesen vizualizálják a történetet, másfelől nem korlátozzák a nézőt arra, hogy az ő elképzeléseihez ragaszkodjanak.
