Közterek, amiket a megszokotton csak egy hajszállal túllépő történések kibillentenek hétköznapi jellegükből. Események, amik az ismerős, és az ismeretlen, a figyelemreméltó, és a szokványos határvonalán egyensúlyoznak. Ezek alkotják a magvát Kádár Emese No-line című sorozatának, amelyet digitális rajzokra építkező, kézzel szőtt kárpitok képeznek.

A képpontokban való gondolkozás a textilkészítést a tőle időben messze álló digitális világgal lényegében köti össze. A digitális adatfolyamban felbukkanó glitchek, a JPG formátum torzulásai egyszerre mutatkoznak információhiányként, és új jelentések képzőiként - itt a textilen keletkező lyukként jelennek meg, egy árokként, aminek nem leshetünk az aljára, amin keresztül maximum egy másik kíváncsi tekintettel nézhetünk szembe.