Julian Rosefeldt
2015-ben készítette el nagyszabású filminstallációját, amely a 20. század művészetére oly jellemző manifesztumok világát idézi fel. Ezek a kiáltványok a különböző irányzatok, izmusok felütéseként egy-egy mozgalom kezdeténél születtek, hogy minél élesebben és megkülönböztethetőbben hirdessék kiötlőik új és formabontó művészeti elképzeléseit. A szövegek sokszor felháborították a kor konzervatív polgári közönségét: a futurista kiáltvány (1909), a dadaista kiáltvány (1918) vagy legutóbb Lars von Trier filmkiáltványa, a
Dogma 95
(1995) váltott ki heves reakciókat filmszakmai körökben.
[wlbimg ids='75488' siteId='3']
Rosefeldt munkája ezt a mára divatjamúlt kifejezési formát aktualizálja a jelenben azzal, hogy
12 különböző élethelyzetet
képzel el a társadalom legkülönbözőbb rétegeiben, amelyeket egy-egy 10 perc 30 másodperces filmetűdben fogalmaz meg. Ezeknek minden esetben egy kiemelt karakter a főszereplője, melyet a zseniális, Oscar-díjas
Cate Blanchett
alakít. Hol TV bemondóként, hol szeméttelepen dolgozó munkásnőként, hol punkként, brókerként, vagy hajléktalan férfiként jelenik meg a filmkockákon, hogy eljátssza a szereplők életét. Mindeközben a monológok, amelyeket mond, Julian Rosefelt művészeti kiáltványokból összeállított szövegmontázsai, amelyek egyedi értelmet adnak a bemutatott élethelyzeteknek.
https://www.youtube.com/watch?time_continue=4&v=sOA6ramO1aw
A sötét térben elrendezett vetítővásznak a
felfedezés lehetőségét
adják a nézőnek. A térben sétálva és leülve egy-egy vászon elé, észreveszi, hogy a filmek egy ponton összecsengenek és egyedi kórusként egy síkra emelik a teljesen eltérő egzisztenciájú szereplőket. Mindezt Cate Blanchett kimagasló szintű játéka varázsolja felejthetetlenné és teszi egy kiállítótér különleges élményévé, amely egyszerre szól a mozgóképről, a színházról és a képzőművészet jelenkori útjáról.
Jegyvásárlás
ITT
.
