A Jü az elragadtatás zenéjét játssza: sokszor szigorúnak tetsző, néha kifejezetten repetitív örvénylésből kibontakozó, kinyíló témáik, a pszichedelikus és noise rockból, némi folkból és telivér, power dzsesszből egyszerre táplálkozó kompozícióik hihetetlen energiákat hordoznak. A zene egyszerre idézi a látszólag különböző indíttatású műfajok egymásra találásának aranykorát, de a Jü a nyilvánvaló reminiszcenciákon túl korántsem a késő hatvanas, kora hetvenes évek fúziós zenéinek felidézésében utazik.
