Kellert
leginkább az emberi látás és ehhez kapcsolódóan a képeken keresztül történő kommunikáció foglalkoztatja. Az utóbbi években egy sajátos munkamódszert dolgozott ki, melynek lényege, hogy a saját maga által készített kerámiabábukkal jeleneteket rendez meg, majd ezeket lefotózza, illetve
kísérleti
filmeket készít a bábuk életéről. Keller alkotásai középpontjában a
fotográfia
és a bábuk helyettesítő funkciójának vizsgálata áll: a fotó mint pótlék vagy pótszer, melyen keresztül a valóság jelenetei újra- és átélhetővé válnak, illetőleg a fotókon szereplő bábuk mint valóságos személyek megfelelői. (Fotó: Az esemény Facebook-oldala)
Leginkább azonban a fényképezőgépnek tulajdonított “bizonyíték” effektus foglalkoztatja, a bábuk és emberek felcserélhetősége a fotográfiákon. A "
ホテル Hotel
" egy hosszú távú projekt, melyet Nan Goldin ‘Ballada a szexuális függőségről’ című munkája, az Andy Warhol-féle ‘Factory’ és a Hotel Chelsea inspiráltak – és nem mellesleg az ún. outsider alkotói közösségeket és művészcsoportokat övező fetisizmus: a többnyire a fotográfiai dokumentációnak köszönhetően hírnévre szert tevő csoportok elsősorban egy olyan közönség körében válnak népszerűvé, melynek tagjai látszólag hasonlatosak a képek szereplőihez, valójában azonban – jövedelmi helyzetüket, státuszukat és életvitelüket tekintve – igencsak más (értsd: lényegesen magasabb) társadalmi pozíciót foglalnak el.
