Magács László rendező, színházi producer, a TRIP Hajó alapítója új vállalkozásaként egy elfeledett orosz kincset fedez fel újra – szó szerint és átvitt értelemben is. Ilja Ilf és Jevgenyij Petrov szovjet-orosz írók Tizenkét szék című szatirikus regénye egy pofátlanul mulatságos kincsvadászatról feltehetőleg a magyar Rejtő Jenőt is megihlette, mégis kevesen ismerik itthon. Magács társai a kalandban Závada Péter író, Ratkóczi Huba zeneszerző, valamint Láng Annamária, Hegedűs D. Géza, Rába Roland és Vecsei H. Miklós színészek; utóbbi íróként és dramaturgként is részt vesz az alkotásban.
Az alkotók a műfaj tekintetében is vállaltan kísérleteznek: céljuk, hogy a szöveg és a zene elválaszthatatlan egységgé olvadjon össze egy sajátos koncertszínházi előadásban: a zenéről a játszó színészek és muzsikusok gondoskodnak, akik fel is vették az Ilfpetrov zenekar nevet. A dalszövegeket Závada Péter, a zenét Ratkóczi Huba írta.
Klavgyija Ivanovna nem számított infarktusra. Ám amikor mégis kopogtat a vég, az öreg Madame (Láng Annamária) megvallja vejének, Ippolit Matvejevicsnek (Hegedűs D. Géza), hogy a családi briliánsokat egy régi ülőgarnitúra 12 székének egyikébe rejtette a szovjethatalom elől. Ippolit a székek nyomába ered, miközben szemei előtt a hajdani szép napok lebegnek, amikor még nemesi marsallként masírozott a cár oldalán. Ám az utcákon már épül a szocializmus – ha más nagyon nem is -; és a kincs szaga Ippolithoz vonzza a vállalkozó szellemű papot, Fjodor atyát (Rába Roland) és a jóképű szélhámost, Osztap Bendert (Vecsei H. Miklós). A hajsza 12, nyomokban oroszos dalban bomlik ki.
