Géza autista.
Ahogy
Háy János
darabjának szereplői mondják: hibás. Otthon a kockás konyhaköveket nézi egész nap. Váratlanul felveszik a szobi kőfejtőbe, hogy a szalagra rakott kőáradatot figyelje, ha rendellenességet észlel, idegen anyag, netán ember kerülne rá,
rögtön nyomja meg a piros gombot
és leálljon a gép.
Végre büszkeség tölti el. Reggelente a távolsági busszal munkába jár a környék férfiaival együtt. A szalag melletti széke istenné teszi, hiszen az ő kezében van az irányító szerkezet, műszak után kocsmába jár a többiekkel. Csakhogy, mivel soha semmi rendellenesség nem történik,
elkezdi feleslegesnek érezni magát
, ott készül hagyni a munkáját. Az őt istápoló kőfejtők maguk között akarják tartani, kitalálják, hogy egy áldozatul esett kóbor kutya tetemét dobják a szalagra, mintha egyikük lenne az. Géza végre megnyomhatja a piros gombot.
De vajon ez a hecc belefér az ő világképébe?
Szereposztás:
- Gézagyerek: Takács Géza
- Rózsika néni: Börcsök Enikő
- Banda Lajos: Kaszás Gergő
- Herda Pityu: Horváth Lajos Ottó
- Krekács Béla: Némedi Árpád
- Laci bá: Molnár Csaba
- Szomszéd férfi: Lázár Balázs
- Szomszéd nő: Tallián Mariann
- Marika: Varga Dóra / Rácz Zsuzsanna
- Vizike: Juhász Réka
- Karesz: Jánosi Ferenc
Rendező:
- Soós Péter
