Az idei évben 20 éves Godot Galéria ünnepi eseményeinek egyik fő eleme, hogy a galéria a legfontosabb művészeinek egy-egy olyan tárlatot rendez ebben a jubileumi esztendőben, ahol az adott művész legfrissebb alkotásait mutatják be a közönségnek. Arra szeretnék ezzel felhívni a figyelmet, hogy bár a kortárs művészet élő klasszikusairól beszélünk, ők mégis mind a mai napig folyamatosan alkotó izgalmas művészek, akik reagálnak az őket körülvevő valóság történéseire, a képzőművészeti élet változásaira. Ebben a sorozatban az első Gaál József, aki a Godot Galériával legrégebben együtt dolgozó művész.
Legújabb munkáival olyan technikához nyúlt vissza, melyet már több évtizede mellőzött. Új sorozatában kollázsait saját kész és félkész festményeinek szétdarabolásából hozta létre, amelyek ezáltal az építés és a rombolás, a rétegezés végeérhetetlen folyamatit tükrözik vissza. A tőle megszokott mitikus, archaizáló szemléletmóddal ellentétben most a psziché jelenbeli labirintusába vezet minket: művein a test és a lélek kapcsolata, a modern kor emberének test-kép változása, az identitás szakadások skizoid állapota és a korunkra jellemző centrumnélküli személyiségek válsága köszön vissza. E mellett az összeszerelt testek képei a bábok, automaták és modern változataik, a kiborgok szellemiségét is megidézik, amivel Gaál a művein már korábban megjelenő maszkok és protézisek gondolatkörét fejleszti tovább.
