Fekete Ádám az írás folyamatába enged betekintést, az önmagát szöktető és önmagát kigáncsoló gondolat vesszőfutásába.
„Egész életünk mintha egy anyánkhoz írott levél volna. Van, aki dicsőséges kudarcot vall, más csúfosan diadalmaskodik. Így készülünk, készülődünk, megtorpanunk és túlrohanunk, félbemaradunk, évtizedekre akár, más levelekbe gabalyodunk, olyan levelekbe, amiket más leveleknek gondolunk, holott valójában egyáltalán nem más levelek. Át- meg áttördeljük magunkat, lelkendezve korrigáljuk. Szépen megkerüljük, amit megcéloztunk.”
Rendezi és előadja: Fekete Ádám
