A
White Stripes
óta tudjuk, hogy a kettes szám és a
csontszáraz

blues

rock
nagyon is jól megfér egymás mellett, erre az axiómára pedig csak ráerősít az amerikai csupanő
Deap Vally
.
Lindsey

Troy
és
Julie

Edwards
koprodukciója ugyanis úgy villanyozza fel az évek óta jól bevált formulát, hogy az egy légvédelmi üteg és a negyedik
Led Zeppelin
korong csapáserejével képes letaglózni az embert – kész szerencse hát, hogy hamarosan a saját bőrünkön is megtapasztalhatjuk a banda
perzselő
energiáját.
A kaliforniai páros eddigi karriere amennyire rövid, legalább
annyira kalandos
is volt: a különböző projektjeikből épp kiábrándult hölgyek ugyanis egy
kötőszakkörön
találkoztak, a nagy összeborulásból pedig sebtében egy
sodró lendületű együttes
formálódott, ami röpke két esztendő alatt jutott el a semmiből japáni legelső fellépéséig, nagykiadós segítséggel elkészített
2013-as bemutatkozó stúdióalbumáig
, valamint a
több tízezer embert számláló Facebook-rajongótáboráig
. Muzikális kvalitásai alapján pedig nagyon is megérdemeltnek tekinthető a hirtelen jött siker: a
duplalány csapat végletekig mocskolt
,
bárdolatlanul nyers
és
lúdbőröztetően kaparós
hangzásvilága ugyanis, egyesülve
pofonegyszerűen ható dalaival
, valamint
vadítóan szertelen hozzáállásával
, egy olyan
bivalyerős
elegyet képez, ami mellett még talán a
Black Keys
tagjai is elbújhatnak.




Homokos tengerpartok
,
szikrázó napsütés
és
vad motorbőgés
kerül terítékre tehát a Deap Vally lányok asztalán, ahová
Courtney Love
ugyanúgy meg van hívva, mint a
Doors
vagy
Jimi Hendrix szelleme
. Készítsük hát fel a szakadt farmert és kenjük el a rúzst: ez ugyanis rázós menet lesz.