Csontváry Kosztka Tivadart egy csendes nyári délutánon a patikája előtt rajzolva egy látomás szólítja meg: „Te leszel a világ legnagyobb napút festője, nagyobb Raffaelnél”. Ezt követően Csontváry tudatosan készül erre a festői elhivatottságra, 41 évesen autodidakta módon indul el azon az úton, amelyet a kinyilatkoztatás jelöl ki számára. Útja során felfedezi a Közel-Keletet, hátára kötözött ládájával megszállottan járja be annak táji emlékeit, inspirációkat gyűjt, és ekkor születnek meg élete nagy főművei, a magyar festészet páratlan, monumentális alkotásai. A magányos cédrus című festménye – mint önarckép is egyben - hűen tükrözi ezen elszántságát, rendíthetetlenül áll a sok megpróbáltatás közepette is. Csontváry 1893-tól alkot, és a meg nem értés, a kiközösítés, a gúny miatt 1909-et követően haláláig már nem fest többé. Ebben a mindössze 16 évben születik meg Csontváry páratlan, lenyűgöző életműve. Látomásszerű festészetét, expresszionista hév, ragyogó kolorit és szimbólumteremtő erő jellemzi. A magyar festészet egyedi, megismételhetetlen alkotásainak felfedezése azonban a festő halála után még 30 évet várat magára. 1951-ben Párizsban Picasso zárás után lép be a Csontváry kiállítás termébe, ahol egyedül egy órát eltöltve, az ajtón kilépve a következőket nyilatkozza: „Nem is tudtam, hogy rajtam kívül más nagy festője is volt századunknak.”
Előadó: Hargitay D. Dávid művészettörténész
