Cigányzene? Népzene vagy népies műzene? Mi az, amit a zenében jellegzetesen „cigány” jelzővel illetünk, illethetünk? Ezekre a kérdésekre keresi a választ az invenciózus műsorú dalest, melyben éppúgy találunk a 19. századi, verbunkos ihletésű műveket, mint a cigányság autentikus népzenéjéhez visszanyúló kortárs kompozíciókat. Liszt Ferenc annak idején megbotránkoztatta a magyar közönséget, amikor az általa magyar népzenének vélt verbunkos muzsikát a cigányzenével azonosította – e tudományos szempontból nem helytálló elméletet ma inkább a kulturális együttélés, a multikulturalitás egyik első zenei megnyilvánulásaként érdemes újragondolni, melynek műzenei lecsapódásai nem csak Liszt, de számos kortársa (Brahms, Dvořák) munkásságában is fellelhetők. Különleges helyet foglal el közöttük Széchényi Imre, akinek Lenau-megzenésítése érdekes módon egészíti ki ugyanezen vers Liszt-féle verzióját. A körképet Ravel hegedűdarabja, a Tzigane, valamint Hollós Máté és Orbán György kortárs kompozíciói teszik teljessé.
Műsor:
- Hollós Máté: Căra luma phírav (Járom a világot)
- Brahms: Cigánydalok, op. 103
- Dvořák: Cigánydalok, op. 55
- Ravel: Tzigane
- Széchényi Imre: A három cigány
- Brahms: Négy cigánydal, op. 112/3-6
- Liszt: A három cigány
- Orbán György: Világi dallamok – Cigánymadrigál
- Hollós Máté: Căra luma phírav (Járom a világot)
