A „horror vacui” egy művészettörténeti meghatározás, jelentése: irtózat, félelem az űrtől, ürességtől. Egy vizuális kompozíciós elv, amely nem hagy szabad felületet a képmezőben. A vákuum, üresség fogalma a különböző kultúrtörténeti korokban változó jelentéssel bírt: más volt a szerepe például az ókori domborműveken, az ikonfestészetben, a bizánci mozaikok esetében, ahogy a Távol-Kelet ábrázolásain, a barokk formanyelvében, a 20. századi vagy a kortárs képzőművészetben is. Ez a fogalom formai jelentésrétege mellett mélyebb áthallásokra is lehetőséget ad. Gyakran élhetjük meg, hogy a jelen vizuális jelekben, fél- és valós információkban tobzódó világa, amelyben napjainkat töltjük, egy nehezen körülírható, mégis érzékelhető tabula rasa irányába halad. Több szempontból is úgy érezhetjük, mintha az utolsó előtti pillanatban élnénk. A kiállítás képei ezt a hangulatot tükrözik: részben még értelmezhetőek, de mintha – hol jobban, hol kevésbé – határterületen léteznének.
Kurátor: Danka Zsófia
