Birkás Ákos Sérült kép című festménysorozatában, amelyet Az egész és a maradék c. kiállításán mutatott be 2017-ben, az absztrakt és realista ábrázolásmódok egymást felerősítő, ellentétes közegekként jelentek meg. Birkás itt a társadalmi feszültségeket, a mediális közösségi hálózatok és az egyén viszonyának működését mint aktuális szociális-politikai jelenséget festészeti problémaként is felvetette. Bár művein az azóta eltelt időben e két kifejezési forma ütköztetésének elve nem változott, azonban új, lényeges elemként tűnnek fel saját portréi. Ám ezek nem értelmezhetők hagyományos önarcképként, mint ahogy a korábbi munkáin megjelenő alakja is különböző szerepeket testesít meg, s ezzel festőként kockázatot vállal, helyzetekkel azonosul. Ilya Chashnik - a szuprematizmus elméleti elképzeléseit a leggyakorlatiasabban alkalmazó művész – kereszt-struktúrájában megjelenő önarcképe is új szerepet jelöl, s ahogy munkanaplójában említi, a nézőre irányuló tekintete kihívó, provokatív, vitára ösztönző. A klasszikus orosz avantgárd spiritualitáshoz és radikális társadalmi utópiákhoz egyaránt kapcsolódó mű közegében megjelenő portré nem csak a jelen problémáira reflektál, hanem visszautal Birkás korábbi gondolkodásmódjára is, amikor egy interjúban az önarcképet a portréfestés tautologikus végállomásának, a portré ikonjának nevezi.
 
Legutóbb készült művei is tovább viszik ezt a korábbi gondolkodási folyamatot, amely a hiányzó idő miatt részben megszakadt, részben más irányokban folytatódott. A kiállítás ennek bemutatására vállalkozik. A kiállított munkák egy részén már nem a figurális és absztrakt elemek konfliktusára esik a hangsúly, hanem annak megértésére, hogy ezek az egyszerre jelen lévő, független, ám egymást teljes mértékben átható festészeti közegek alkotnak egy univerzumot.