Napjainkban már természetesnek vesszük, hogy a jóléti társadalmakban a nők és férfiak egyaránt egészségesen élnek, és a gyermekvállalás sem jelent túl nagy kockázatot. Megtervezhetjük a születendő gyermekek számát, a szülés módját, helyét, sőt még időpontját is. A fejlett orvosi képalkotó eljárásoknak és diagnosztikának köszönhetően nyomon követhető a magzat fejlődése, előre megismerhető a magzatok száma, neme és kiszűrhetőek a rejtett betegségek vagy a fejlődési rendellenességek.

Mindez még a 19. században sem volt evidens. Mint ahogy az sem, hogy a gyermekvállalás mellett számos egyéb nehézséggel is szembe kellett nézniük a nőknek. A szülő korú nők (15-35 év) halandósági mutatói minden történelmi korban rosszabbak, mint az azonos korú férfiaké. Ennek általános okaként a gyermekszülést és a szülés körüli komplikációkat szokták megnevezni.

Vajon mi a közös a Habsburg Birodalom császárnője és szegény váci TBC-s tímárné sorsában? A kiállításban a látogatók egy dokumentumfilmbe csöppenve ismert és ismeretlen asszonysorsok követésével élhetik át a nők és az anyák sorsát Semmelweis koráig. A film szereplői egyes szám első személyben mesélik el történetüket, életük egy-egy momentumát. A kiállításban látható megmaradt emberi maradványok – múmiák, csontvázak – megelevenedő élettörténete hol megható, hol szomorú sorsot tár elénk.

A tárlat Semmelweis saját szavainak felelevenítésével mutatja be küzdelmes útját, rendíthetetlen szándékát a szülő nők segítésében.