Tarkovszkij a középkori orosz szerzetes-festő portréján keresztül követi végig a spirituális otthonát megtalálni hivatott egyén küzdelmeit, a valamilyen módon minden korban e hazatalálás ellen munkálkodó történelmi és anyagi valóság tereiben megtapasztalt elveszettség érzetét. A két világ határvonalán sok-sok epizódban rajzolódnak ki a legkülönbözőbb emberi magatartásminták, többek között a művészi önkifejezés különböző formái, céljai, motivációi, esztétikai és morális hierarchiájuk. A filmben Andrej Rubljov több évnyi alkotói némaság után vesz újra ecsetet a kezébe, ekkor támad fel benne ismét olyan hit, amely alkalmassá teszi ikonok létrehozására. A rendező második nagyjátékfilmjét 1969-ben Cannes-ban a kritikusok díjával jutalmazták.
Előadó: Cieklinski Sándor
