Egy meg nem valósult terv
Dargay Attila a magyar animációs film legendája, akinek nehezen indult a pályája. A Képzőről 1948-ban távolították el mint osztályidegent, így a hőn áhított vágyát, hogy rajzfilmrendező legyen, csak kisebb kanyarok (például díszletfestő volt a Nemzeti Színházban) beiktatásával tudta megvalósítani. Az 1970–80-as években végzett munkája miatt örökké emlékezni fogunk a nevére. Ebben az időszakban olyan egész estés mozikat készített, mint a Lúdas Matyi, a Szaffi és Az erdő kapitánya. Persze a tévé számára is dolgozott, így készült el a Gusztáv, a Vuk (ebből moziverzió is), a Pom Pom meséi és A nagy hohoho horgász. Egyébként pedig olyan hazai rajzfilmklasszikusokon is dolgozott, mint A kiskakas gyémánt félkrajcárja (fázisrajzolóként), a Két bors ökröcske (tervezőként), A legkisebb ugrifüles vagy a Vili, a veréb (dramaturgként). A rajzfilmek mellett sok képregényt is készített, a legismertebb munkája a Pajtás magazin Kajla-sorozata volt.
Amikor nem sokkal 2009-es halála előtt arról kérdezték Dargay Attilát, mennyire elégedett a mögötte álló évtizedekkel, azt válaszolta, teljes mértékben, mert sok szép élménye volt, remek kollégái és izgalmas munkái. Ráadásul a terveit is meg tudta valósítani, az alkotásai pedig sikert arattak. Egyetlen hiány maradt csupán, a Vörösmarty Mihály klasszikusa, a Csongor és Tünde alapján készülő egész estés animációs film, amin bár már az 1970-es évek elejétől rendületlenül dolgozott, de a karakterterveknél és egy történeti ív kigondolásánál sosem jutott tovább. Sokáig úgy tűnt, a Csongor és Tünde a meg nem valósult fantasztikus tervek között marad. Aztán jött Dargay egyik utolsó tanítványa, Máli Csaba, mellé pár alkotótárs (Pálfi Zsolt társrendező, Balassa Krisztián forgatókönyvíró, Speier Dávid dialógusíró, Temple Réka producer-tanácsadó) és a rendező özvegye, egykori állandó munkatársa, a Pannónia Filmstúdió volt operatőre, Henrik Irén. Az így összeállt csapat nekilátott a nehéz feladatnak: elkészíteni Dargay Attila nélkül egy újabb Dargay Attila-filmet. Spoiler: sikerült.
Egy mese, ami elvarázsol
Meghökkentő, milyen nehéz sorsa volt az eredeti műnek, amit Vörösmarty 1830-ban fejezett be. A pesti cenzúra viszont tiltólistára tette azonnal, meg sem jelenhetett. Hogy egy évvel később mégis kiadták, az annak köszönhető, hogy az író Székesfehérvárra vitte a művét, ahol engedélyt kapott a megjelentetésre. Vörösmarty eredetileg színpadra szánta a Csongor és Tündét, de csak az író halála után mutatták be: 1879-ben a Nemzeti Színház vitte színre. Mintha átok ült volna a művön, hiszen Dargay Attila a rajzfilmet nem tudta elkészíteni belőle. Ám most, úgy tűnik, megtört az átok: az április 17-től a mozikban is látható új alkotás az egész estés magyar animációk szellemében és hagyománya szerint készült, és annak legjobb pillanatait idézi.
A Csongor és Tünde egy hagyományos mese, annak minden kellékével. Vannak benne egymásért epekedő szerelmesek, akik ellen szinte az egész világ összeesküdött, és újabbnál újabb akadályokat görgetett a boldogságuk útjába. Van a történetben ármány (Mirígy, a gonosz boszorka mozgatja a szálakat), vicces kis csínytevők (a három ördögfióka), némi megfontolandó és jól megfogalmazott életigazság (a három vándor), végül, de nem utolsósorban pedig a címszereplők már-már éteri szerelmének földhözragadtabb és így átélhetőbb verziója (Ilma és Balga).
Válasz a Disney-nek
Annak idején a Dargay Attila-mozik voltak a Pannónia Filmstúdió válaszai a Walt Disney-rajzfilmekre. Azt a minőséget simán hozták – méghozzá musicalszerű dalbetétek és a sziruposság nélkül. Dargay és csapata inkább a szójátékokra épülő vicces, sűrű és pörgős párbeszédekre bízott sokat, a mesélés módja pedig valahogy életszagúbb, épp ezért átélhetőbb is volt. A Dargay helyére most belépett Máli Csaba és alkotótársai a nagy előd szellemiségét szemük előtt tartva készítették el Dargay Attila sosem megvalósult rajzfilmjét, és olyan jó munkát végeztek, hogy az nyugodt szívvel helyezhető a nagy klasszikusok mellé.
A munkából mindenki kivette a részét, de az biztos, hogy a végeredményben nagy szerepe volt Dargay özvegyének, Henrik Irénnek, aki minden támogatást megadott az alkotóknak, és tanácsokkal látta el őket, valamint Dargay Attila fiókban maradt terveit is odaadta nekik. Vörösmarty kissé komor művéből Balassa Krisztián forgatókönyvíró formált családi mesét, a Romhányi József méltó örökösének tekinthető Speier Dávid pedig olyan pazar párbeszédeket írt, melyek amellett, hogy végtelenül szórakoztatóak, azt is bizonyítják, hogy a szójáték sem feltétlenül fárasztó és kínos. A karakterek hangját olyan kiválóságok biztosították, mint Csőre Gábor, Szabó Győző, Czető Roland vagy Geszti Péter.
Ha valaki szereti a rajzfilmeket, és jót akar magának, illetve a családjának, az semmiképpen ne hagyja ki a Csongor és Tündét, mert kellemes és szórakoztató meglepetés, az pedig már csak hab a tortán, hogy megnyugodhatunk: a Dargay Attila-féle iskolának most már van folytatója is.
Csongor és Tünde
Magyar animációs film, 82 perc
Rendező: Máli Csaba és Pálfi Zsolt
Forgatókönyv: Balassa Krisztián (dialógusíró: Speier Dávid)
Hangok: Czető Roland, Eke Angéla, Menszátor Magdolna, Szabó Győző, Geszti Péter, Csőre Gábor
