Az „amerikai zene dékánja”: Copland
A klasszikus zene amerikai nyelvének egyik megteremtője az Oscar- és Grammy-díjas amerikai zeneszerző Copland. A II. világháború az amerikai társadalom szinte minden részének tömeges mozgósítását igényelte, ebből a zenészek is kivették a részüket. Eugene Goossens felkérte az amerikai zeneszerzők egy csoportját, hogy írjanak hazafias címet viselő fanfárokat rézfúvós és ütőhangszerekre. A művek közül Copland „az egyszerű embernek” szóló Fanfare for the Common Manje szerzett tartós hírnevet, elképesztő hazafias érzelmeket kavarva. Többen hallották a zeneszerző e művét, mint bármi mást, amit komponált. Az 1950-es évektől televíziós műsorokban is folyamatosan újrahasználták, széles körű jazz- és rockfeldolgozásai Woody Hermantól a Rolling Stonesig terjednek.
Egy cseh New Yorkban, szimfónia 300 dollárért: Dvořák
Az Egy amerikai Párizsban Gershwin-darab címét parafrazeálva képzelhetjük magunk elé a cseh faluból induló, eredetileg hentesnek tanuló Dvořákot, aki a New York-i Nemzeti Konzervatórium igazgatói állásáig jutva komponálta meg híres zeneművét, az „Újvilág” szimfóniát. A saját maga által kiírt konzervatóriumi pályázat díját, 300 dollárt – mintegy véletlenül – maga Dvořák nyerte el a művel… Az 1893-ban a Carnegie Hallban rendezett, zajos tetszést aratott bemutató óta a darab töretlen népszerűségnek örvend.
A díjak királya, a nagy mozis fantáziavilágok zeneszerzője: John Williams
A Spielberggel évtizedek óta együtt dolgozó, ötszörös Oscar-díjas, huszonhat Grammy-díjat elnyert amerikai zeneszerző-karmester jazz-zongoristaként indult, számos világhírű filmzene (a Csillagok háborújától a Schindler listáján át a Harry Potter I–III.-ig) szerzője lett – zenéje generációkon ível át és a popkultúra részévé vált. A Danubia karmestere, Hámori Máté szerint
gyakorlatilag bármit kompromisszummentesen lehet játszani John Williamstől,
mert iszonyú nehezek a zeneszerző művei, mivel úgy komponál, hogy a nagy klasszikus európai hagyományok csúcsán lévő zenekarral számol, és azt a zenekari tudást követeli meg, amit – mondjuk – Mahler követelt meg.
A Harry Potter is egy magas szintű filmzene – nagyon igényes partitúrákkal, nem könnyű feladatot jelentve.
A zenei időutazás végén a Danubia állandó zeneszerzője, Ott Rezső The History of: Yeah! című „kis amerikai daloskönyve” hangzik el – ikonikus számokkal, nagy jazzsztenderdekkel, Whitney Houston-nótákkal. Énekel Csóka Anita, közreműködik Oláh Kálmán jazz-zongoraművész.
További információk és jegyvásárlás itt.
(Borítókép: Danubia Zenekar)
