Látogatás a hangyászsünöknél – megkergetnek, ha úgy adódik
A gondozó, Tóth Gábor éppen a hangyászok napi első étkezéséhez igyekszik.
A hangyászsünök étrendje változatos: őrölt rovarfehérje, zöldségek-gyümölcsök, főtt csirkemell, a kedvencek pedig az épp túlérett avokádó és a krémtúró.
Nincsen pontos étrendjük, minden gondozó maga válogatja össze az aznapi 2 étkezéshez az alapanyagokat a fenti hozzávalókból: egyénileg változtathatnak az arányokon, például az állatok étvágya, aktuális kedvencei alapján. Mivel a hangyász táplálkozószerve kis állatokra specializálódott, a teljes táplálékot le kell turmixolniuk.
Bár a hangyász békés természetű, volt, hogy megkergette a gondozóit. A nőstény példány ellés után külön van tartva a kölykétől, a hím példánytól egy biztonságos kerítés választja el őket. Nem tűnik túl veszélyesnek, de a hátsó lábaira állva, a mellső lábaival és karmaival nagy erőt tud kifejteni, ezzel veszélyes sérüléseket okozva. A napon kőkeményre száradt-égett termeszvárak megbontásához fejlődtek ki karmai.
A hím William névre hallgat (egy skót állatkertből érkezett, és William Wallace után kapta a nevét). A nőstény, tisztes nevén Isabela legutóbbi kölykével, Zserbóval van most együtt (Zserbó másfél éves, nálunk született).
A vörös pandák alig félnek az embertől
A vörös macskamedve, más néven vörös panda az állatkert egyik legcukibb állata.
Táplálék terén mindenevő, de legfőképpen növényekkel táplálkozik.
Nagyon szelídek, a két gondozó – Sebők Veronika és Horák Zsolt – kézből eteti őket. Érdeklődő típusúak, minket is megszaglásztak, szinte alig félnek az embertől.
Izgalmak a cápasuliban
Varga Nikolett, Nagy Bálint és Szilveszter Roland épp merüléshez készülnek a cápasuliban. Az alábbi képen a dolgozó felhívja a cápát a felszínre, és onnan ad neki enni.
Ahhoz, hogy az állatkertben cápákat gondozhassunk és tréningezhessünk, nem csak a különleges állatgondozói képzést kell elvégezni. Az itt dolgozók mind búvárok, mert naponta többször merülnek etetni és tréningezni az akváriumba.
Az akváriumban sokféle hal és cápa van, de mindenki megvan a másikkal békében, mert bőséges ellátást kapnak.
Nagyon jó viszonyban vannak a dolgozókkal, egyáltalán nem bántják őket.
Mindegyik állatnak pontos fejadag van naponta kiszámolva. Erre az egészségük érdekében van szükség, mert a cápák is hajlamosak az elhízásra.
A búvárok merüléskor az egységes búvárjelzéssel jelzik egymásnak, hogy minden rendben van, merülhetnek.
Minden cápának és halnak a megadott különböző helyeken téglabarakkok vannak kiépítve, itt állnak szinte sorban a finomságokért.
Elefántok
Az elefántok mindennap egy speciális állatorvosi tréningen vesznek részt. Ennek során az állat gondozója irányítja az elefántot, amíg az állatorvos megvizsgálja.
Bekenik a lábait, átnézik az ormányát, agyarait, szinte a teljes testét.
A gondozó oké jelzéssel mutatja az orvosnak, hogy megközelítheti az állatot. A fülét is átvizsgálják-megtapizzák mindennap, hogy a heti vérvétel ne zavarja meg az állatot, mert így a napi mozdulatok miatt nem tűnik fel a turpisság.
A gondozó-tréner a vezényszavakhoz az elefántok tréningezésére használt nyelvet, az „elefántszlenget” használja, ami az angol nyelven alapul, de nem szimplán angol, hanem körülbelül olyan viszonyban van a beszélt angol nyelvvel, mint a légi forgalmi irányításban használt fónia. Az idegen vezényszavak használatának nem csak az az oka, hogy a közönség lehetőleg ne adjon vezényszavakat, de ennél talán még fontosabb, hogy függetlenedjenek az egyes országok anyanyelvi különbségeitől olyan esetekben, amikor egy állat, mondjuk, egy másik ország állatkertjébe kerül.
Bár régen a gondozók bementek az állathoz, most már csak egy biztonságos rács mögül kommunikálnak velük.
A gondozó az állatot a vizsgálat alatt egy nagy vödör almával kenyerezi le, melyet az ormányával olyan ügyesen szed fel, mintha csak egy ötujjú kéz lenne.
Sokan tévesen tudják, de az elefánt az ormányával sem enni, sem inni nem tud, csak segédeszközként használja, hogy a táplálékot a szájába tegye, vagy épp vizet spricceljen vele.
