A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztályának bejegyzése tudatta nemrégiben, hogy a Ferencvárosban Kotschy-gekkókat kaptak lencsevégre. A faj meglehetősen szokatlan vendég Budapest utcáin, hiszen eredetileg a Mediterráneum keleti részén, az Appennini-félsziget déli részétől a Balkán-félsziget déli részén át az Égei-tengeri szigetekig honos, általában sziklák napos oldalán találkozhatunk vele.
Dr. Babocsay Gergely herpetológus, a téma szakértője azonban több példányt is lencsevégre kapott a IX. kerületi Tompa utcában, illetve az Angyal utcánál. Elmondása szerint ezek az állatok a 80-as években Délnyugat-Bulgáriából hobbiállatként kerültek a Ferenc körút környékére, ahol egy fali terráriumban tartották őket, ám történt egy kis baleset, leszakadt a terrárium. A populáció azóta él és szaporodik békésen egykori lakhelye közelében, esténként akár mi is összefuthatunk a kisebb rovarokra vadászó állatkákkal, melyek jól bírják a forró nyarat, a hűvösebb időt pedig az épületek fűtésének köszönhetően vészelik át.
A Ferencvárosban már korábban is észleltek ilyen gekkót, néhány éve a Tűzoltó utcában és a Ferenc körút 33. környékén is találkoztak vele. A faj itthon először a 90-es években, a Budaörsi úton, a Dayka Gábor utca környékén tűnt fel, ám élőhelye azóta megszűnt. Ezenkívül a Népliget környékén is bukkant már fel gekkó. Az észlelt állatok közül a Tompa utcai fiatal példány származhat hazai, önfenntartó populációból, sőt az is lehet, hogy az itteni élőhely több blokkra is kiterjed.
Nemcsak Budapesten, de vidéki városokban, Gyulán és Balatonszéplakon is láttak már Kotschy-gekkót. Azt azonban nem igazán lehet tudni, hogy pontosan hány példányból állnak ezek a populációk, és mekkora területen terjedtek el, ugyanis a gekkók színük és aprócska méretük (pusztán 8-10 centisek) miatt is könnyűszerrel beleolvadnak a városi környezetbe, a gyakorlatlanabb szem pedig nehezen különbözteti meg őket az őshonos hazai gyíkoktól.
A kis jövevények egyébként nem teljesen haszontalanok, mivel csótányokat és egyéb rovarokat is szívesen fogyasztanak. Változatos színekben pompázhatnak, lábaik pedig különböznek a legtöbb európai gekkóétól, ugyanis nincsenek tapadókorongjaik, csak karmaik. A hímek meglehetősen beszédesek, halk, fémes hangot hallatnak. Az emberre teljesen ártalmatlanok, ugyanakkor hordozhatnak olyan parazitákat, amelyek a hazai gyíkokra veszélyt jelentenek, általuk pedig más hüllőfajokra is könnyen átterjedhetnek.
Így ha esetleg van nálunk ilyen példány, vagy befogtuk, ne engedjük szabadon, inkább bízzuk egy hozzáértő hüllőtartó vagy állatkert gondjaira. Ha pedig találkozunk velük vagy más hüllővel a környezetünkben, akkor a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztályának munkáját segíthetjük azzal, hogy feltöltjük észlelésünket az állatról készült fotóval a herptérképre, ami a hazai hüllők és kétéltűek feltérképezését szolgáló, közösségi tudományos projekt.
Források:
(Borítókép: Wikimedia Commons)
