Akárhány évesek vagyunk is, örök kérdés, hogy mégis hol lehet manapság ismerkedni. És most nemcsak párkapcsolati síkon gondolkodunk erről, hanem úgy en bloc: ha valaki szeretne kilépni a saját, megszokott közegéből, újat tapasztalni, teljesen más típusú emberekkel találkozni vagy csak új kapcsolatokat építeni, akkor be kell vallanunk, hogy az online világgal átszőtt és „kényelmes″ életünkben ez nem egy egyszerű dolog. Főleg, ha mindennek ellenére ma a legtöbben még a (néhányak által elavultnak tartott) élő ismerkedés hívei vagyunk. Az Egy asztalnál- és Egy társaság-projekt itt jön fel, ugyanis ezeken az eseményeken valódi ismeretségek születhetnek, ráadásul élőben. Kettőnek mi is szemtanúi voltunk.
Kizárólag online kapcsolatot tartani vagy új embereket interneten keresztül megismerni nem a legtermészetesebb dolog, gondolva itt minden hátulütőjére, veszélyére, vagy csak arra, hogy az ember úgy van összerakva, hogy szüksége van a személyes kontaktokra. Sokan érzik magukat egyedül, járnak terápiára. A lelki jóllétnek pedig elengedhetetlen része, hogy legyen egy kiterjedt hálónk, érezzük azt, hogy valahova be vagyunk ágyazódva, valahová tartozunk.
Gondoljuk el, vége az egyetemnek, rengeteg barátot, ismerőst szereztünk, aztán megváltozik az élet, jobb esetben megvannak a fix pontok, munkahely, baráti társaság, család és lakóhely. De nem lesz többé forgatókönyvszerű élethelyzet-változás, maximum az egyik fő színtér, ami cserélődik, és ahol direktben új arcokkal találkozhatunk, az például egy új munkahely. Ha a hobbink individuális jellegű, vagy ha introvertáltabb személyiségek vagyunk, akkor ott vagyunk, ahol a part szakad: ahogy telnek az évek, egyre szűkül a kör, a lehetőség arra, hogy megismerjünk új embereket. Ezt nem szabad elfogadnunk, és egyáltalán nem is szükségszerű, hogy így történjen.
Itt jön képbe Mórocz Kata és Boldog Anna kreatív projektje, akik létrehozták tavasz elején az Egy asztalnál nevű Instagram-oldalt, hogy
leültessenek embereket egy asztalhoz, és megnézzék, mi történik!
A kezdetek: Egy asztalnál
A március 15-én indult, Egy asztalnál nevű kezdeményezés miniforradalomként robbantotta fel a közösségi médiát. Az ötletgazda Kata volt, akit Anna először barátként támogatott, majd elég hamar látták, hogy ehhez a projekthez ketten kellenek. Így Boldog Anna mint community manager vesz részt a projektben mind a mai napig. Már a kezdetektől az Instagramon, sztorikban hirdettek helyeket reggelre és estére különféle asztalokhoz Budapesten, hirtelen pedig nagyon sokan lettek – kb. 180 fő lett néhány hétvégére, ami elsőre elképesztő volt.
Az egészet megelőzte az, hogy Kata és Anna mögött már volt egy háttér, Kata networkjéből ugyanis már januárban megalakult egy 30 fős társaság, Inner Circle néven. Itt kezdődött a közösségépítés, és bár ez online működik, hasonló alapokon nyugszik: a célja egymás segítése, és hogy beszélgetéseken keresztül hassanak egymásra. Ez a közösség inspirálta a gondolatot, hogy miért is ne lehetne ebbe még több embert bevonni.
Kata jogot tanult, de később kommunikációval foglalkozott, dolgozott facilitátorként cégeknél, ami nagyon jó tapasztalat volt, hogy hogyan lehet jó csoportdinamikát létrehozni. Fontos, hogy az egész projekt mögött nem volt egy atombiztos koncepció, inkább ilyen „build the plane as you fly it” alapon kezdett működni már a kezdetekkor. Az Egy asztalnál profil 1-2 hét alatt nőtt akkorára, hogy 6-7 asztalt tudtak reggel-este megtölteni. Volt már piknik, történt egyszer, hogy kibéreltek egy házat Verőcén, meg volt például egy nagy asztalos, vezetett lakáséttermes vacsora is. Így nőtte ki magát egészen gyorsan, de szervesen az Egy asztalnál Egy társasággá (ezért az Instagramon is átnevezték magukat), amely már nemcsak asztalokhoz való leültetésről szól, hanem egyfajta közösségépítésről.
Egy társaság – Budapest social clubja
Gondold el, hogy havonta befizeted a tagsági díjat az Egy társaság társasági klubba – mintha csak egy kondibérletre áldoznál –, nincs visszaút, hiszen már kifizetted az összeget. Itthon furcsa lehet, de mivel lényegében ez egy klub, így van tagsági díj is, de Lisszabonban például (ami Kata második otthona) ennek van kultúrája, ott teljesen bevett és elfogadott ez a dolog.
Ezzel elköteleződsz, kilépsz a buborékodból, Katáék pedig egy kalendáriumon keresztül osztják meg az éppen aktuális eseményeket, neked csak figyelned kell. Kiválasztod a számodra szimpatikus programo(ka)t, fogod magad, elmész, és találkozol új emberekkel, feltöltődsz, majd hazamész. Ami a legjobb, hogy arra mész el, amire szeretnél. Nem vagy kötve semmihez.
Mint A kis hercegben – attól lesz nekem valaki fontos meg különleges, hogy fektetek abba időt
Egy társaság csak úgy működik, ha elmész, és te is hozzájárulsz. Az általános igazság, hogy annyit tudsz belőle kivenni, amennyit beleteszel, itt hatványozottan igaz. A tagság nem egy passzív szerep, ahova csak azért mész, hogy szórakoztassanak. Egy élő társaságot együtt lehet építeni, amiben mindenkinek szerepe van.
Házibuli-effektus
Kata mindig is nagy házibuli-szervező volt. Hitt abban, hogy az a barát, akit egy másik barát hoz, az csak jó fej lehet, és kicsit hasonlóan működik az Egy társaság is. Nem is költöttek emiatt külsős marketingre, mert hittek a házibuli-effektusban.
Ahogy Katáék rakják össze a programnaptárt, kevésbé rendezvényszervezőként gondolnak magukra, inkább úgy tekintenek a szerepükre, mint az a „barát”, aki összetartja a társaságot. Ez például hasonlít ahhoz a jelenséghez, mint amikor elmegy az ember Erasmusra, ott összevergődik például egy 10 fős társaság, és ha szerencséje van, lesz a társaságban egyvalaki, aki összetartja azt a társaságot. Az Egy társaság pedig nagyon hasonlóan működik, azzal a különbséggel, hogy Kata és Anna sokszor nincsenek is jelen ezeken az eseményeken, hanem távolról, kreatívan megoldva adnak néhány támpontot az alkalmak előtt.
Az Egy társaságban az is nagyon jó, hogy nem csak tengsz-lengsz, hogy de jó lenne valamit ma csinálni. De az egyik barátod a gyerekeivel van, a másik meg más okból nem ér rá, hanem mindig van egy hely, egy közösség, amihez fordulhatsz, hogy na itt biztosan jól fogom magam érezni.
A Bumble, a Tinder és más ismerkedős appokkal ellentétben a spontaneitás és a valódiság esszenciája
Élőben bemenni egy helyre, egy szobába az ismerkedős appokkal ellentétben teljesen más, mert gyorsabban kialakulhat egy szimpátia, még akkor is, ha nagyon különbözőek vagytok. Mi is tapasztaltuk ezt, amikor elmentünk az Egy társaság egyik eseményére, egy jazzestre az Este11-be, hogy természetesen kialakultak a klikkek (a szó legjobb értelmében), tehát azzal beszélgetett az ember, aki neki szimpatikus volt, organikusan helyezkedtek a résztvevők az este közepére. Egy másik alkalmon, egy brunchon érdekes volt, hogy mennyire jól elbeszélgetett a huszonéves a hatvan-egynéhány évessel. Ide tényleg bárki jöhet, aki mer kilépni a komfortzónájából.
Valahol ez az egész projekt olyan, mint egy társadalmi kísérlet, Katáéknak volt egy inputjuk, elkezdték az Egy asztalnált, megfuttatták vele a pilotot, megnézték, hogy alakul, és lett belőle az Egy társaság. Az elmúlt hónapok alapján az látszik, hogy az emberek ki vannak éhezve a kapcsolódásra, a spontaneitásra, a valódi találkozásokra. Ha gondolkodsz azon, hogy kipróbáld, akkor a társaság egyik közösen alkotott véleménye biztos, hogy meggyőz majd:
nem tudod, hogy mire számíthatsz, amikor belépsz, de van benne egy ígéret, hogy gyere, mert ez jó lesz!
ELÉRHETŐSÉGEK
Egy társaság, Egy asztalnál
(Borítókép: Egyed Meli)
