Végérvényesen itt a tavasz, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a napsütés, a virágba borult parkok, valamint a télikabátok és a csizmák szekrény mélyére süllyesztése meg persze a húsvét közeledte. Nosztalgiázunk egy picit, vajon hogyan is teltek anno Budapesten a húsvéti hétvégék.
Virágzó nárciszok és tulipánok, madárcsicsergés, napsütés, kellemes meleg és persze a kirándulások, utazások, családi összejövetelek és a húsvétvasárnapi tojáskeresések a kertben. Valami ilyesmi volt Pest külvárosában a húsvét, amit persze gyerekként hosszas előkészület előzött meg: tojásfestés, növények gyűjtése a berzseléshez (amikor a tojásra különféle virágokat és leveleket simítunk, nejlonharisnyába kötjük és beletesszük a hagymahéjas festőlébe) és az elmaradhatatlan fészekkészítés a nyuszinak. Na de voltak gyerekek, akik belvárosi szobákban vagy az Országházra néző panorámás teraszon festették a tojásokat.
Régen is jólesett a napsütésben süttetni az arcunkat a Margitszigeten, piknikezni a Nagy-réten vagy a sok sonkát és kalácsot lemozogni a Gellérthegyen. Mivel itt a jó idő, gyanítjuk, hogy ismét megtelnek a fővárosi parkok emberekkel, a természetvédelmi területek pedig hátizsákos kirándulókkal, mert az odvas keltikét jobb élőben megnézni, mint képernyőn.
A húsvét a keresztények egyik legfontosabb ünnepe, a Biblia szerint Jézus a pénteki keresztre feszítése utáni harmadik napon feltámadt. Ahogy mindenhol, nagyszombaton Budapesten is számos körmenet volt/van – idén ezek elmaradnak, de régen tömegek hullámzottak a Szent István–bazilika körül.
Az ünnepi készülődésből a főváros édességboltjai, piacai és éjjel-nappali közértjei is kivették a részüket. Elmaradhatatlan volt a nyuszikkal, csibékkel, tojásokkal és barkával dekorált vagy a sonkáktól roskadozó kirakatok nagykörúti láncolata. A piacokon hosszú sorok kígyóztak, hogy az emberek minden szükséges alapanyagot és ajándékot beszerezzenek az ünnepre.
A húsvéthétfői locsolkodást vagy szeretjük, vagy utáljuk, nincs középút. Budapesten szerencsére elkerülhető, hogy reggel egy teli vödör víz boruljon a nyakunkba, mert sanszos, hogy a férfiak szódásszifonnal vagy a legtöményebb illatú kölnivel locsolnak meg, nehogy elhervadjunk. Valószínűleg már régen is elmenekültek e szokás elől a nők, mondjuk, ki a természetbe vagy akár egy napfényes teraszos helyre.
De ha valaki úgy gondolta, hogy egészen vidékig menekül, akkor biztosan belefutott a vödör vizes megoldásba, utána pedig még azt is láthatta, ahogy a lányok rozmaringággal kergetik a locsolkodó fiúkat.
