A ma lakótelepeknek nevezett panelek építése az 50-es években indult, összkomfortos lakásaival a boldog élet reményével kecsegtetett sok ezer családot, akik ekkor egyáltalán nem gondoltak a sokemeletes házak zárt, elszigetelő jellegére. Budapesten a József Attila-lakótelepen épült fel az első panelház, de nem kellett sokat várni, hogy kövessék a többiek, főleg azután, hogy létrejöttek a házgyárak. A Füredi utcai lakótelep a több mint 12 000 lakásával Budapest ötödik legnagyobb lakótelepe, amelynek építéséről 1966-ban döntöttek. Ám a lakótelep nem a nagyságával és nem is a dán panelrendszer alkalmazásával írta be magát a történelembe, hanem az 1972. május 18-i paneltűzzel, ami máig a legsúlyosabb budapesti tűzesetek között van.
A zuglói lakótelep építése összefüggött a 2-es metró építésével is, ugyanis a Fővárosi Tanács úgy gondolta, hogy a keleti végállomás forgalma miatt érdemes itt a lakásépítésre koncentrálni. Az új lakóteleptömböt Rákosfalva lepusztult, kertvárosias területén képzelték el, ennek bontását 1966-ban kezdték meg, és csak a kis katolikus templomot és a Kós Károly Gimnázium épületét hagyták meg. A Füredi utcai lakótelepet a dán Larsen-Nielsen cég nagy paneles technológiája alapján kezdték el összeállítani, amiről érdemes tudni, hogy sokkal jobb lakókörülményeket nyújtott, mint az állam által favorizált szovjet típusú panel.
1972. május 18-án este a Csertő utca 12–14. alatti panelház B szektorának VII. emeletén tűz ütött ki. Az esetet nem sokkal éjfél után az egyik lakos, Horváth Lászlóné észlelte, akit a furcsa ropogó zaj keltett fel, s amikor kinézett az ajtó kémlelőnyílásán, akkor látta, hogy ég a szomszéd lakás melletti villanyóraszekrény. Azonnal elkezdte felkelteni a szomszédokat, szó nélkül minden lakásba becsengetett, hogy a beszéddel se menjen feleslegesen az idő. Így az első felcsengetett lakó pont azért nézett ki a folyosóra, mert nem kapott választ a „Ki az?” kérdésére, majd a tüzet látva családjával együtt kimenekült a lépcsőházba, és megkezdték ők is a lakosok felcsengetését. A rendőrséget és a tűzoltóságot a 180-as lakás lakója hívta először, viszont a nagy pánikban és sietségben nyitva hagyta a lakása ajtaját, így a tűz oda is bejutott, a lakás pedig teljesen kiégett.
Egyre jobban terjedt a füst és a tűz, a VI. emelettől felfelé a későn ébredő lakók közül sokan beszorultak a lakásukba. A folyosók füstölő beépített szekrényeitől nem tudtak és nem mertek kijönni, és a tűz is elzárta a menekülési útvonalat. Közülük sokan vízzel locsolták a lakásuk bejárati ajtaját egészen addig, amíg a tűzoltók meg nem érkeztek, illetve voltak, akik lepedők és terítők összekötözésével próbáltak maguknak elég hosszú kötelet készíteni, hogy az ablakon át tudjanak menekülni.
Több visszaemlékezés is van az esetről, Márkus Mihály a X. emelet 256. számú lakás lakója akkor a sajtónak elmondta, hogy feleségével vizes rongyokkal elszigetelték az ajtót, hogy a füst ne jusson be a lakásba a hézagokon, több vödör vizet készítettek elő az esetleges oltáshoz és kinyitották az ablakokat, ahol már látták a közeledő tűzoltó villogó fényét. Arany Lajos, a VI. emelet 148. számú lakás lakója a „Segítség, tűz van!” kiáltozásokra ébredt, hívta a tűzoltókat, majd megpróbálkozott a tűz oltásával. Elmondása szerint a VII. emeleti folyosóról már mindkét lépcsőház irányába átterjedt a tűz, a szekrénysor és a padlóburkolat is lángolt.
Sajnos tragikus menekülési kísérletek is voltak: az egyik X. emeleti lakásból összecsomózott lepedőkön próbált leereszkedni a Tóth család. Itt a feleség indult meg elsőnek, akit a VIII. emeleten behúztak egy lakásba, viszont lánya és férje tisztázatlan körülmények között lezuhant. Vagy ugyanezen az úton próbáltak menekülni ők is, de lehet, hogy kizuhantak, vagy pedig kiugrottak az ablakon. Volt, aki viszont annyira megrémült a füsttől, hogy a semmibe vetette magát – sajnos erre az utcán összegyűlt tömegből többen is buzdították a lakosokat.
Hogy végül ilyen súlyos tűzeset lett az egészből, abba erősen belejátszott, hogy az építéskor nem tartották be a magasépületek tűzrendészeti előírásait. Mivel az épület legfelső hasznos lakószintje 29,20 méter, már magasépületnek számít, ám a BUVÁTI itt megengedte, hogy a középmagas épületekre vonatkozó követelményeket alkalmazzák – ezeknek az épületeknek a legfelső padlószintje maximálisan csak 29 méter lehet. A követelmények között ott volt még az is, hogy a menekülési útvonalon a fal, a födém és a padló csak nem éghető anyagú burkolattal készíthető, ellenben a Csertő utcai épületben a padlót a nagyon is éghető linóleum borította. Sőt, ez az égés során még mérgező gázokat is párologtat magából. A helyzetet súlyosbította, hogy a villanyórák szekrényei rétegelt papírból készültek, favázra, míg a folyosókat a lépcsőházaktól csak üvegezett ablakok választották el – ezek sem füst-, sem tűzálló elválasztásnak nem jók.
A tragédiában heten vesztették életüket, öten a helyszínen, ketten a kórházban haltak bele sérüléseikbe. A paneltűz után viszont átvizsgálták a szabályzatokat, és szigorították a tűzvédelmi előírásokat.
Forrás:
- Lánglovagok
- Wikipédia
- A dán panelek legendája, Késő modernépítészet Magyarországon
(Borítókép: Főfotó - Fortepan)
