Egy korábbi cikkünkben már foglalkoztunk azon hazai márkákkal, amelyek Magyarországot, illetve Budapestet tüntetik fel jobb színben a világplénum előtt. Bár a Herendi legtöbb márkaüzlete itt található, a központja a manufaktúrának 200 éve a Balaton-felvidéki település, és a lassan világmárkává növekvő Omorovicza Budapestet is valójában Londonból irányítják. Persze, ez utóbbit ettől még határozottan hazainak érezzük, köszönhetően a minden tégelyre és tubusra felkerülő városnévnek. Sokan ismerik a márkát, szeretik és használják, de mi van azokkal a Budapest nevét használó produktumokkal, amelyekről alig pár magyar hallott eddig? Merthogy ilyenek is vannak, többek közt erről lesz szó az alábbiakban.
A népszerű budapesti sütemény, amelyet a magyarok nem is ismernek
Budapestbakelse, Budapestrulle, Budapestlängd – ezek a nevek mind egyetlen desszertet takarnak, a Budapest-tekercset, amely egy igazi svéd klasszikus, sok tradicionális kávéházban kapható a skandináv országban. De mi is ez, amiről mi, magyarok még csak nem is hallottunk? Az eredeti recept szerint egy meringue-alapot (keményre felvert, habcsókszerű tojásfehérjehabot) kell készíteni őrölt és darált mogyoró hozzáadásával, amit aztán a sülés és a hűtés után tejszínhabbal kennek meg, és mandarinbefőtt-szeleteket raknak bele a krémbe. Ezt feltekerik, mehet rá a csokiszirup-díszítés, és kész is. Természetesen nem csak nálunk modernizálják a hagyományos receptúrákat, számos cukrászda már málnával vagy eperrel tölti meg a tekercset – bár a szakemberek szerint olyan jó az eredeti ízharmónia, hogy vétek variálgatni.
De mi köze van ennek hozzánk? Az édességet 1969-ben alkotta meg egy svéd cukrász, Ingvar Strid, aki budapesti látogatása alkalmával megkóstolta az Esterházy-tortát is, és valami ilyesmit akart reprodukálni, de a dió akkoriban elég drága volt Észak-Európában, így azt mogyoróra cserélte. (Mondjuk, ez már nem oszt, nem szoroz, mert egyáltalán nem lehet az ihletforrásra ráismerni.) A sütemény kifejezetten népszerű az alkotó szülővárosában, Vetlandában, ahol saját ünnepnapja is van (május 1.), és egyszer sütöttek itt egy 27 méteres példányt is. A Budapest-tekercs diadalútját a társadalmi változás is egyengette. A 70-es években egyre több nő vállalt munkát, így már nem értek rá arra, hogy hazaérve még órákat robotoljanak a konyhában. A családok azonban igényelték továbbra is a mindennapi, vacsora utáni desszertet, így az időtakarékos, könnyen összedobható sütemény telitalálat lett. Az is segített, hogy a 60-as és 70-es években nagyon népszerűvé vált a befőzés, bármilyen kompótot fel lehetett ehhez az édességhez használni, így sose vált unalmassá.
A Grand Budapest Hotel inspirációit nem nálunk kell keresni
A filmjeinek egyedi hangulatvilágáról híres rendező, Wes Anderson egyik legnépszerűbb alkotása kétségkívül a Grand Budapest Hotel, amely igazi sztárparádét vonultat fel egy kitalált kelet-közép-európai ország patinás nagyszállóját állítva a cselekmények középpontjába. Annyira ikonikus a film látványvilága, hogy persze rögtön el is indult a találgatás, mi adta a képzelt hotelhez az ihletet. Anderson ugyan járt Budapesten is évekkel a forgatás előtt, a nagykörúti Corinthia Grand Hotel Royalban, de később nyilatkozatban tagadta, hogy erről a szállodáról mintázta volna a sajátját. A hivatalos állásfoglalás az, hogy a rendező és csapata több patinás szállodát tanulmányozott – köztük a berlini Hotel Adlon Kempinskit és a világhírű londoni Hotel Savoyt is –, de a legtöbb elemet valószínűleg két Karlovy Vary-i nagyszállóból emelte át: az ötcsillagos Grandhotel Pupp volt a legfőbb minta, a cseh kisváros legelegánsabb hotelje, a jellegzetes rózsaszínes színvilág ötletét pedig a közelében lévő Bristol Palace Hotel árnyalata adta.
Budapesti kávézólánc sok ezer kilométerre Magyarországtól
A The Budapest Café egykor kétegységes láncolat volt, ma már egytagúra apadt, a szecsuáni Csengdu városában nyílt kávézó ugyanis már bezárt. Ellenben a melbourne-i továbbra is várja a vendégeket! A letisztult, kortárs, fiataloknak tetsző enteriőrök ihletforrása is a fentebb tárgyalt mozifilm volt, nem véletlen, hogy a történetben szereplő, fiktív Mendl’s cukrászda termékeit is lehet itt kapni az ikonikus rózsaszín, századfordulós beütésű csomagolásban. A bisztróételeket kínáló, étteremként és kávézóként is funkcionáló vendéglátóegység kuriózuma azonban a signature desszertje, amelyet több színállásban is lehet kérni – véletlen lenne, hogy pont van ilyen a magyar trikolór színeiben is? A vegyesbogyósgyümölcs-pürés amerikai palacsinta mellé érkezik egy fakalapács is, amelybe a Budapest feliratot gravírozták. A szerepe annyi, hogy a kompozíció tetején trónoló fordított édes tölcsért kell vele összetörni, ezzel egyedi külcsínt adva a tányérdesszertnek.
Bár az olasz tengerparton
És ez még nem minden! A Róma kikötőjének és strandjának tartott, egykor önálló, 1976-tól azonban közigazgatásilag az Örök Városhoz tartozó Ostia tengerparti sétányán is belefuthatunk a Budapest névbe egy bár cégérén, ahogy az szerkesztőségünk egyik tagjával is megtörtént pár éve nyaralás közben. A Bar Budapest azért kapta a magyar fővárosról a nevét, mert itt, az ostiai lídón forgatták anno az 1988-ban a mozikba kerülő, Snack Bar Budapest című filmet.
Nektek is volt már olyan élményetek, hogy a világ egy másik pontján belefutottatok a Budapest elnevezésbe? Ha igen, kérjük, osszátok meg velünk!
(A borítókép: Getty Images)
Kapcsolódó cikkek:
Velünk élő külföldiek – Spanyol kultúra Budapesten: a Cervantes Intézet igazgatójával beszélgettünk
Mi történt a nagyvilágban, amikor Budapest megszületett?
