Semmelweisre az anyák megmentőjeként emlékszünk, aki lázasan kereste a megoldást, amellyel kivédheti a gyermekágyi lázat. Miután egyik jó barátja vérmérgezésben meghalt, rájött arra, hogy a boncolás és a gyermekágyi láz között kapcsolat lehet. Nemrég mutatták be a Semmelweis című filmet, ehhez kapcsolódva összegyűjtöttünk néhány érdekességet a legendás orvosról, amikről eddig biztosan nem hallottatok.
Írtunk már mi is arról, milyen áldatlan állapotok uralkodtak a 18. és a 19. századi kórházakban, hogy a zsúfoltság, a sötétség és a felszerelés hiánya jellemezte a kórtermeket, sőt, sokáig földre szórt szalmán kellett a betegeknek feküdniük. Mindemellett a higiénia sem volt a legtökéletesebb, ugyanis a legtöbb esetben kézmosás nélkül jártak az orvosok egyik fertőző betegtől a másikhoz, sőt, a szülő nőkhöz is boncolás után mentek be.
Az 1840-es évekre már tömegével hunytak el a nők gyermekágyi lázban, az ifjú Semmelweis pedig fáradhatatlanul kutatta, mi okozhatja a rejtélyes halálokat. Barátja, Jakob Kolletschka halála kellett ahhoz, hogy eljusson a megoldáshoz: ő egy boncolás során megvágta magát, emiatt vérmérgezést kapott és elhunyt, Semmelweis pedig a boncolási jegyzőkönyv áttanulmányozása után rájött, hogy ez ugyanaz a betegség, amiben szülés után az anyák meghalnak. Megfogalmazta, hogy ez nem egy önálló, járványos betegség, hanem a bomló szerves anyagok okozta fertőzés, amikkel maguk az orvosok fertőzik meg a szülő nőket, mivel nem mosnak kezet.
Semmelweis felfedezéséről ma már valószínűleg mindenki tud, úgyhogy ezt nem is részleteznénk, halálának körülménye – és rejtélyei – viszont már csak keveseknek lehet ismerős. 1865 augusztusában halt meg a döblingi elmegyógyintézetben, ahová július végén került be, azonban máig nem egyértelmű, hogy mi okozta halálát. Az ápolók olyan súlyosan bántalmazták, hogy lényegében agyonverték, és két héttel később megkötözve, orvosi ellátás nélkül, a sebei okozta vérmérgezésbe halt bele. Míg a másik verzió szerint egy korábbi boncolás során megvágta magát, s így elkapta a vérbajt, ami miatt lassan megőrült, majd meghalt. Elmegyógyintézetbe azért került, mert az 1860-as években egyre több furcsaság jelent meg az életében, egyre agresszívabb és követelőzőbb lett kollégáival szemben, ráadásul a paranoia is megjelent nála – mindez már a fertőzés jele volt.
Egyébként négyszer exhumálták, ráadásul a 4. alkalommal gyermeki csontokat is találtak a koporsójában. Ezekről kiderült, hogy az alig egy hónaposan elhunyt fia és a négy hónapos korában elhalálozott kislánya csontjai. Bár saját korában nem ismerték el felfedezését, halála után kialakult a kultusza, úgyhogy ennek köszönhetően még egy kisbolygót is elneveztek róla, 4170 Semmelweis néven.
Tabáni szülőháza ma a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, azonban falai között ma nemcsak az egykori orvosi eszközöket őrzik, de Semmelweis Ignác hamvait is itt találjuk. Miután 1965-ben megnyitott a múzeum, áthozták Semmelweis hamvait a Kerepesi úti temetőből, és az épület árnyas oldalfalába helyezték.
Semmelweis eredetileg a Bécsi Egyetem jogi karára járt, de egy év után átiratkozott az orvosira. Orvosdoktori diplomáját 1844 májusában kapta meg, majd kicsit később, nyáron szülészmesteri oklevelét is átvehette, egy évvel később pedig már sebészorvossá avatták. 1851-től a Szent Rókus Kórház szülészeti osztályának főorvosaként dolgozott, ráadásul ingyen. Azonban nemcsak szülészként, de sebészként is sikereket ért el, Magyarországon elsőként végzett petefészekműtétet, és ő volt a második, aki császármetszést hajtott végre.
2022 őszén bepillanthattunk a nemrég megjelent, Semmelweis című film készítésének kulisszái mögé, a forgatáson készült képeket itt nézhetitek meg, míg a Semmelweis Klinikák történetét itt olvashatjátok el.
(A borítókép a Semmelweis forgatásán készült, fotó: Polyák Attila - We Love Budapest)
