Keresés EN

Ez is érdekelheti

Éjszakai élet

Budapest Szubjektív – Szabó Benedek (Galaxisok)

Interjúsorozatunkban ismert embereket kérdezünk meg arról, hogy milyen a viszonyuk Budapesthez, mit szeretnek benne, melyek a kedvenc helyeik, és ez hogyan jelenik meg, milyen nyomot hagy – már ha megjelenik és nyomot hagy – a tevékenységükön, a munkásságukon. Legelsőként Henri Gonzót kérdeztük meg erről, majd sikerült még jó néhány szemszögből közelebb kerülnünk fővárosunkhoz. Most pedig Szabó Benedek, a Galaxisok gitáros-billentyűs-énekes-frontembere mesél a városhoz fűződő kapcsolatáról.

(Borítókép: Mudrák Balázs)

Négy évvel ezelőtt már interjúztunk Szabó Benedekkel, akkoriban még Szabó Benedek és a Galaxisok néven ismert zenekarban énekelte meg a huszon-egynéhány évesek vágyait, kétségeit, szorongásait. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, Budapesttől Bajáig. A zenekar neve is leredukálódott: így lett Galaxisok. Benedek 12 éve költözött fel Bajáról Pestre, ahol ahhoz képest egy nagyobb, idegenebb térben találta magát, ami sokféleképpen megjelent első néhány albumán, különösen a dalszövegeiben. A város a tárgya is volt egy hosszú útnak, melyen kereste önmagát, kereste a választ a generációját foglalkoztató kérdésekre

Rengeteg fiatal azonosult ezzel a „galaxisos” életérzéssel, a koncerteken üvöltve énekelték (énekeltük) a számokat. Szerettük, mert nem volt túlgondolva, mégis túl volt gondolva. És még mindig szeretjük, mert ahogy a zenekar és Benedek mára már kinőtte magát ebből a szerepből, úgy mi is változtunk. Bírjuk ezt az új vonalat is. Letisztultabbak lettek a témák, és más a hozzáállása Budapesthez is. Sőt azt is megtudhatjuk, hogy a legutóbbi, hetedik lemez hogyan kapcsolódik a fővároshoz

Most pedig nézzük, hogyan látja Szabó Benedek Budapestet!

We Love Budapest:  Mi az első dolog, ami eszedbe jut Budapestről?

Szabó Benedek: Egy illat: benzin, gyorskaja és nyár.

WLB: Melyik a kedvenc budapesti kerületed, környéked, és miért?

Sz. B.: Budapestben az a jó, hogy bár világvárosi viszonylatban nem kifejezetten óriási, földrajzilag rendkívül változatos. Hogy amikor pingpongozni megyek a lejtős Zilah utcán, amikor fellibegőzöm a János-hegyi kilátóhoz, a Nyugatinál mérgelődöm a tömegben, a budafoki lépcsőkön kaptatok felfelé, a mesebeli zuglói villák között mászkálok, vagy egy külvárosi gyártelepen próbálok a zenekarral, végig ugyanabban a városban vagyok.

WLB: Hogyan nézne ki az ideális budapesti napod, amikor nincs semmi dolgod, és azt csinálsz, amit akarsz, oda mész, ahova akarsz?

Sz. B.: Hosszú séta a sárga őszi levelek között, aztán órákig ázni a termálban.

WLB: Budapest melyik korszakába utaznál vissza az időben, és miért oda?

Sz. B.: Talán a hetvenes évekbe, de csak abban az esetben, ha a Keménykalap és krumpliorr vagy az Égigérő fű hiteles kordokumentumnak tekinthető.

WLB: Hol esik a legjobban a sör/bor/pálinka/üdítő/kávé/tea?

Sz. B.: Mindig a funkcionális kiskocsmákat szerettem, ahol a tévében hang nélkül megy az RTL, és állandóan dohszag van. Most már nem iszom, de még mindig szeretem őket.

WLB: Kedvenc helyed a városban, amit talán kevesen ismernek?

Sz. B.: Nem mondom el, nehogy megismerjék!

WLB: Ha nem lenne határ, és oda költözhetnél Budapesten, ahova csak akarsz, hol élnél legszívesebben?

Sz. B.: Ott, ahol most élek. Ha nem élhetnék ott, akkor olyan helyen, ahol kevés az ember és sok a fa.

WLB: A Galaxisok zenekar legtöbb dalszövegében valamilyen úton-módon megjelennek budapesti mozzanatok, amikkel nagyon sok tinédzser és fiatal tud azonosulni. Ennyi év itt töltött idő után, „felnőtt” fejjel mit gondolsz, miként jelenne meg Budapest egy új dalotokban?

Sz. B.: Akkoriban, amikor a korai Galaxisok-számokat írtam, új volt nekem a város, élményszámba ment maga a tény, hogy itt élek. Aztán megszoktam, megismertem, szép lassan ez lett az otthonom, már nem éreztem szükségét, hogy folyton emlegessem. Harminchat éves vagyok, tizenkét éve költöztem ide, az életem egyharmada itt telt el. Szóval azt hiszem, Budapest most is ugyanúgy ott van a számokban, amiket írok, de csillogó díszlet helyett ma már természetes, megbízható háttér.

WLB: Az új album, a Minket ne szeress! egy sokkal kiforrottabb, érettebb művészi ént sejtet a háttérben, maga mögött hagyva a melankolikus tiniproblémákkal küzdő fiatalt, és globálisabb témák felé nyit. Budapestnek ebben mennyire volt szerepe, hogyan befolyásolta ezt?

Sz. B.: Egyrészt így negyven felé közelítve remélem, hogy a melankolikus tiniproblémákkal küzdő fiatalt már valamivel korábban sikerült magam mögött hagynom, másrészt a hetedik lemeznek annyiban mindenképpen van egy budapesti jellege, hogy azok a nyolcvanas évekbeli zenekarok, amiktől az album hangzását nyúltam, jellemzően a fővárosban tevékenykedtek.

WLB: Ha meg kéne feleltetned a Galaxisokat egy tipikusan budapesti dolognak, akkor mi lenne az, ami a leginkább kifejezi a zenekart?

Sz. B.: Sajnos erre nem tudok válaszolni, legendásan rossz vagyok a frappáns zárszavakban.

Cimkék

Hasonló tartalmak

Neked ajánlott

A