Nem elég, hogy gyönyörű az enteriőr, az ízek is sokfélék, összetettek, és szép egyensúlyt alkotnak. A Flava Kitchen&More rendesen meglepett minket. Ahogy általában az új helyek feltérképezésekor, kíváncsian, de elvárások nélkül érkeztünk, és boldogan távoztunk, hiszen az egy kaptafára létrejött konyhák helyett egy valóban figyelemre méltó gasztronómiával találkoztunk. Kiderült, hogy húsban, halban és zöldségalapú fogásokban is szuperek, de a tejfagylalttal kínált babkájukra is visszatérnénk.
A Szabadság tér és az Október 6. utca sarkán álló néhai bérház az elmúlt 15 évben szálloda funkcióját töltötte be, és így van ez ma is. Az utcafronti, a Szabadság térre néző és itt terasszal bővíthető üzlethelyiség pedig megannyi étteremnek adott már helyet a múltban. Felsorolni kár volna, és szomorkodni is, vizsgáljuk inkább a jelent. Decemberben nyitott meg a Flava Kitchen&More, a belső tér pedig teljes átalakuláson ment keresztül, de olyan módon, hogy szinte rá sem ismerünk, egy 100%-ban új étterem született.
Nagyvonalú és igényes minden kis részlet, tetszik a rengeteg levéldísznövény, a terrakotta, réz, bőr és rattan kombinációja, a bár kialakítása is. Az enteriőr a Studio BIS munkáját dicséri, Losonczi Júlia, Pusztai Veronika és Gyökér András feleltek a Flava hangulatának oroszlánrészéért. A többit persze mi, a vendégek és a vendéglátóink adják hozzá, de a közeg tényleg mutatós. Kiemelnénk a lámpatestek sokféleségét, hogy az asztallapok alján találunk akasztókat a táskáknak, és még egy apró figyelmesség: a hölgymosdóban van gyerekrészleg miniatűr szaniterekkel.
A konyhába az egész vendégtérből belátni, szándékos ez a látványjelleg, a bár pedig külön törődést kapott, hogy elindulhasson itt egy aperitifes, színház vagy mozi előtti koccintásra felhúzott élet is.
A Flava Kitchen&More vezetése Mesterházy Péter reszortja: vele számos fővárosi topétteremben találkozhattunk már, kezében van a szakma csínja-bínja. A konyhafőnök Zvekán Kornél, szintén bőséges tapasztalattal a tarsolyában, akár a nemzetközi munkahelyeit, akár az itthoniakat nézzük.
Ami a Flava gasztronómiáját illeti, a világkonyha lenne a legkifejezőbb, hiszen a ramentől a tacón és a marhatatáron át egészen a grillezett polipig és a csörögefánkig haladunk az eddigi első étlappal. Van benne mediterrán, hazai, ázsiai érzés, ez pedig hálás kombináció, és ez ki is derült a kóstolóból. Ők a megosztásra buzdítják a vendégeket, hogy minél több fogásra, ízre rápróbálhassanak, ez pedig nekünk is egyértelmű volt, a sokféleség miatt. Attól viszont nem kell tartani, hogy a barátokkal megült vacsorából csak néhány falat jut majd, hiszen bőségesebbek az adagok, mint egy átlag small plate koncepció esetén.
Volt olyan fogás (például a nagyszerű ramen), amiből csak kóstolómennyiséget tálaltak, a képeken is látszik, hogy inkább egy kisebb csésze, mint egy levesestál, de ez senkit ne tévesszen meg. Az alaplé szárnyashúsból készül (csirke és kacsa vegyesen), de a mogyoró mélyít rajta és emlékezetes ízeket ad. A zöldségek mellett csirkehús és tökéletes tojás is kerül bele.
Megkóstoltuk a házitaco-variációkat is: a húsosra tépett, mexikói fűszerezésű csirkehúst halmoznak, és feta, valamint avokádó frissíti, a vega pedig gombákkal, zellerrel, céklával és kesudióval készül. Nagyszerű a ház tatárja: a kiváló minőségű nádudvari marhahús nem nehezíthet el a szárzellernek köszönhetően, nem is járhatna más hozzá, mint pirított kovászos kenyér. Előételnek garnélafarkakat bundáznak, amihez enyhén pikáns srirachamajonéz dukál. Ha egy beszélgetős, koktélozós estére ülnénk be a Flavába, biztosan ezt a tengeri ropogtatnivalót és a tatárt osztanánk meg a partnerünkkel.
A főételeket szétbontják fehérje, mártás és köret részekre, viszont már itt megjegyeznénk, hogy több köret akár önálló vegetáriánus főételként is megállja a helyét: a labnehtál grillpadlizsánnal, pekánnal és gránátalmával például hibátlan, ahogy a grillsütőtök, fodros kel, ricotta és kesu is komplex fogás lehetne, nem csak a nádudvari bárányborda körítése. A csapat a csirkeköfte kipróbálását is javasolta, és egy pillanatig nem bántuk meg. Nem akartak unalmas szárnyasfogással készülni, ezért választották a fűszeres közel-keleti köftét, amit tésztába görgettek és tallérokra vágtak fel, hogy egyszerre többen is nyúlhassunk érte.
Sláger a grillezett polip is, ami egy egészen natúr, a pörzsanyag által fűszerezett tengeri fogás, mi pedig az atlanti tőkehalfilébe szerettünk bele, ami miszós vajjal és pirított kapribogyóval lett teljes. A hófehér halhúsért most azonnal indulnánk vissza!
Nemkülönben a hőálló edénybe csavart babkáért, ami selymes tejfagyit kapott kiegészítésnek. A török mogyoró és a csokoládé duója, valamint a hűvös tejkrém több mint meggyőző. Készítettek egy kétféle lekvárral érkező csörögefánkot is, ami szintén könnyed, mai interpretáció.
Keresnénk az ízbéli hiányosságokat, de nagyítóval sem leljük. Alig várjuk, hogy a jó időben terasszal bővüljenek, és egyszer ellátogassunk az esti órákban, hogy a bárnál kezdjük az élményt, és
„véletlenül” maradjunk vacsorázni is. Legalább öt tételünk van, amire újra beneveznénk!
