A Szabadság tér és az Október 6. utca sarkán álló néhai bérház az elmúlt 15 évben szálloda funkcióját töltötte be, és így van ez ma is. Az utcafronti, a Szabadság térre néző és itt terasszal bővíthető üzlethelyiség pedig megannyi étteremnek adott már helyet a múltban. Felsorolni kár volna, és szomorkodni is, vizsgáljuk inkább a jelent. Decemberben nyitott meg a Flava Kitchen&More, a belső tér pedig teljes átalakuláson ment keresztül, de olyan módon, hogy szinte rá sem ismerünk, egy 100%-ban új étterem született.
Nagyvonalú és igényes minden kis részlet, tetszik a rengeteg levéldísznövény, a terrakotta, réz, bőr és rattan kombinációja, a bár kialakítása is. Az enteriőr a Studio BIS munkáját dicséri, Losonczi Júlia, Pusztai Veronika és Gyökér András feleltek a Flava hangulatának oroszlánrészéért. A többit persze mi, a vendégek és a vendéglátóink adják hozzá, de a közeg tényleg mutatós. Kiemelnénk a lámpatestek sokféleségét, hogy az asztallapok alján találunk akasztókat a táskáknak, és még egy apró figyelmesség: a hölgymosdóban van gyerekrészleg miniatűr szaniterekkel.
A konyhába az egész vendégtérből belátni, szándékos ez a látványjelleg, a bár pedig külön törődést kapott, hogy elindulhasson itt egy aperitifes, színház vagy mozi előtti koccintásra felhúzott élet is.
A Flava Kitchen&More vezetése Mesterházy Péter reszortja: vele számos fővárosi topétteremben találkozhattunk már, kezében van a szakma csínja-bínja. A konyhafőnök Zvekán Kornél, szintén bőséges tapasztalattal a tarsolyában, akár a nemzetközi munkahelyeit, akár az itthoniakat nézzük.
Ami a Flava gasztronómiáját illeti, a világkonyha lenne a legkifejezőbb, hiszen a ramentől a tacón és a marhatatáron át egészen a grillezett polipig és a csörögefánkig haladunk az eddigi első étlappal. Van benne mediterrán, hazai, ázsiai érzés, ez pedig hálás kombináció, és ez ki is derült a kóstolóból. Ők a megosztásra buzdítják a vendégeket, hogy minél több fogásra, ízre rápróbálhassanak, ez pedig nekünk is egyértelmű volt, a sokféleség miatt. Attól viszont nem kell tartani, hogy a barátokkal megült vacsorából csak néhány falat jut majd, hiszen bőségesebbek az adagok, mint egy átlag small plate koncepció esetén.
Volt olyan fogás (például a nagyszerű ramen), amiből csak kóstolómennyiséget tálaltak, a képeken is látszik, hogy inkább egy kisebb csésze, mint egy levesestál, de ez senkit ne tévesszen meg. Az alaplé szárnyashúsból készül (csirke és kacsa vegyesen), de a mogyoró mélyít rajta és emlékezetes ízeket ad. A zöldségek mellett csirkehús és tökéletes tojás is kerül bele.
Megkóstoltuk a házitaco-variációkat is: a húsosra tépett, mexikói fűszerezésű csirkehúst halmoznak, és feta, valamint avokádó frissíti, a vega pedig gombákkal, zellerrel, céklával és kesudióval készül. Nagyszerű a ház tatárja: a kiváló minőségű nádudvari marhahús nem nehezíthet el a szárzellernek köszönhetően, nem is járhatna más hozzá, mint pirított kovászos kenyér. Előételnek garnélafarkakat bundáznak, amihez enyhén pikáns srirachamajonéz dukál. Ha egy beszélgetős, koktélozós estére ülnénk be a Flavába, biztosan ezt a tengeri ropogtatnivalót és a tatárt osztanánk meg a partnerünkkel.
A főételeket szétbontják fehérje, mártás és köret részekre, viszont már itt megjegyeznénk, hogy több köret akár önálló vegetáriánus főételként is megállja a helyét: a labnehtál grillpadlizsánnal, pekánnal és gránátalmával például hibátlan, ahogy a grillsütőtök, fodros kel, ricotta és kesu is komplex fogás lehetne, nem csak a nádudvari bárányborda körítése. A csapat a csirkeköfte kipróbálását is javasolta, és egy pillanatig nem bántuk meg. Nem akartak unalmas szárnyasfogással készülni, ezért választották a fűszeres közel-keleti köftét, amit tésztába görgettek és tallérokra vágtak fel, hogy egyszerre többen is nyúlhassunk érte.
Sláger a grillezett polip is, ami egy egészen natúr, a pörzsanyag által fűszerezett tengeri fogás, mi pedig az atlanti tőkehalfilébe szerettünk bele, ami miszós vajjal és pirított kapribogyóval lett teljes. A hófehér halhúsért most azonnal indulnánk vissza!
Nemkülönben a hőálló edénybe csavart babkáért, ami selymes tejfagyit kapott kiegészítésnek. A török mogyoró és a csokoládé duója, valamint a hűvös tejkrém több mint meggyőző. Készítettek egy kétféle lekvárral érkező csörögefánkot is, ami szintén könnyed, mai interpretáció.
Keresnénk az ízbéli hiányosságokat, de nagyítóval sem leljük. Alig várjuk, hogy a jó időben terasszal bővüljenek, és egyszer ellátogassunk az esti órákban, hogy a bárnál kezdjük az élményt, és
„véletlenül” maradjunk vacsorázni is. Legalább öt tételünk van, amire újra beneveznénk!
