Újlipótvárosban, a Pozsonyi úton, a körút felől érkezve a Szent István park után nem sokkal találjuk a főváros legújabb kutyabarát kávézóját, melynek neve Puppychino. A barátságos és nagyon otthonos kisugárzású helyen nemcsak a bizalmatlanabb kutya szelídül meg talán, hanem az olyan ember is, aki nem szereti annyira négylábú barátainkat. Persze elsősorban nem nekik lett kitalálva a hely, de őket is szívesen látják itt, nem csak a kutyusokat meg a gazdikat.
A puppychino szó nem egy egyszerű szójáték, és nemcsak a Pozsonyi út 52. alatt megnyitott új kutyás kávézót jelöli (persze ebben az esetben nagy kezdőbetűvel írva), hanem egy kutyáknak szánt finomság neve is. Petra, a hely tulajdonosa pedig nem is találhatott volna találóbb nevet, mert a Puppychino kávézó maga is egy finomság, egy fülig érő mosoly, a kutyapofából hálásan kilógó kutyanyelv.
Egy olyan pont a városban, ahol minden kutya és gazdi igazán otthon érezheti magát – ami talán közhelynek hangzik, de ez a valóság. Amikor ott jártunk, vendégek és kutyák megszólították egymást, barátkoztak, beszélgettek, mintha egy nappaliban lennénk, ismerősök meg a kutyáik között, nem pedig egy kávézóban, ahol az tartózkodik, aki épp arra járt és jobb híján betért. A hely aurája egyszerűen magától működik.
Petra messziről érkezett ember abból a szempontból, hogy bár sokáig a vendéglátóiparban dolgozott, utána 11 évig meg egy informatikai cégnél, jórészt külföldön, sok-sok utazással. Aztán hazatért, hogy átgondolja a jövőjét. Közben pedig állatszeretetének is hódolt, vagyis kutyakiképzőnek képezte magát, és olyan ebekkel kezdett foglalkozni, akiket óvodákba, iskolákba visznek, gyerekek közé, vagy terápiás kutyaként foglalkoztatnak, meg menhelyeken is rendszeresen segített.
Ekkor jött az ötlet, hogy a kétféle tudást, a vendéglátózást meg a kutyázást esetleg össze lehetne vonni, a többi pedig – ahogy mondani szokás – már ment magától. Hát így született meg a kutyabarát Puppychino, amihez némi keresgélést követően Petra Újlipótvárosban talált üresen álló üzlethelyiséget.
A belső berendezés kitalálását, a tervezést meg a teljes kivitelezést Petra maga végezte, a szintén vendéglátós tapasztalatokkal bíró édesapjával közösen, de nagyon sokat köszönhet az egész családjának, az édesanyjának és a testvérének is. Mindenki szívvel-lélekkel beletette, amit bele kellett és tudott, és ez meg is látszik a helyen. Az ember belép, és rögtön elmosolyodik, mennyire otthonosan érzi ott magát. Amit fontos tudni, hogy hétfőn zárva tart a Puppychino, a többi napon viszont 9-től 18 óráig várja a kutyákat, a kutyásokat meg azokat a nem kutyásokat, akik szeretik a kutyákat. Meg persze mindenki mást is szívesen látnak.
A lényeg persze mégiscsak az, hogy a kutyák jól érezzék magukat, elvégre itt ők vannak a fókuszban. Az ajtón belépve egy kapu állja az utat, méghozzá azért, hogy a sok idegen kutya láttán az új jövevény nehogy megijedjen. Hanem hogy előbb azon keresztül vegyenek szagmintát egymásról a bentiek meg a kintről érkező új kutyaarc. Bent pedig már minden kutya egyenlő és ugyanolyan jogokkal rendelkezik, vagyis nagyjából azt csinál, amit akar, és amit a gazdi engedélyez.
Nyilván vannak szabályok, de nem teljesíthetetlenek és nem is szigorúak, inkább csak a gondtalan kényelmet szolgálók, mint hogy oltott ebek jöhetnek be, vagy hogy a tüzelő szuka lehetőség szerint maradjon inkább otthon, nehogy összezavarja a kanokat.
És ha már kutyakényelem: a bútorokat kárpitos készítette, Petra útmutatása szerint. Az volt a kérés, hogy bírják a körmök és a fogak okozta „kiképzést”, és elemekből álljanak össze, hogy ha valamelyik sérül, ne az egészet kelljen cserélni, csak az adott elemet. De nemcsak ennyi az annyi, hisz ott van még a sok-sok ételféleség, kutyáknak szánt smoothie, finomságok és jutalomfalatok, kutyás kellékek, meg még amit el tud képzelni a kutyatartó fantáziája.
Ami különösen szimpatikus, hogy bár sok külföldi, elsősorban német termék kapható a Puppychinóban, a magyar gyártók is jelen vannak a helyen, merthogy nálunk is egyre többen készítenek a kutyák számára eledelt vagy például hámokat. Ami pedig igazán unikum: a Puppychinóban van futópad kutyusoknak, és bár elsőre meglepődnek rajta, de van, aki használja, sőt szereti.
A Puppychino decemberben nyitott, egy próbahétre, majd élesben január 5-én, vagyis még egészen fiatal a hely, ám ezt senki nem gondolná, ha beül egy kávéra. Külső szemlélő számára olajozottan működik a hely, ráadásul már a törzsvendégkör is kezd kialakulni. Hétköznap elsősorban a környékről érkeznek vendégek, hétvégén azonban a város távolabbi pontjairól is.
A különféle kávék 550 és 950 Ft között vannak, az előbbi a sima eszpresszó, utóbbi pedig a flat white. Ehetünk salátákat, sütiket (vegánokat is), szendvicseket, és többféle közül is választhatunk, az árak pedig nagyjából – bármelyik étel és finomság esetében – 600 és 1600 Ft között mozognak.
A Puppychino a jövőben több szeretne lenni, mint egy kutyabarát kávézó. Először is van egy körbekerített sarok, ahova nem a rossz kutyák kerülnek, hanem a menhelyes, örökbe fogadható kutyusok számára van fenntartva. A Puppychino a budaörsi menhellyel áll kapcsolatban, onnan érkeznek az ebek, mindig csak egy, akivel helyben lehet ismerkedni, barátkozni, vihetjük sétálni, és ha működik a kémia, pár találkozó után a kis árvának új otthona és gazdája is lesz, a gazdinak pedig hű társa. És itt még nem állunk meg.
A Puppychinóban workshopokat, kisebb kutyás eseményeket is rendeznek majd, például a felelős állattartással kapcsolatban meg mindenféle más kutyás témában is, abból a célból, hogy javuljon az állattartás, az állatokkal való bánásmód Magyarországon. Az olyan helyek, mint a Puppychino, meg az olyan, remek hozzáállású emberek, mint Petra, sokat fognak ezen javítani. Legalábbis őszintén reméljük.
