Petőfi Sándor a magyar irodalom legkultikusabb alakja, születésének 200. évfordulójára pedig egy nagyszabású állandó kiállítás nyílt a Petőfi Irodalmi Múzeum megújult tereiben. A kiállított tárgyak között nemcsak kéziratokat, röplapokat láthatunk, és a világhíres Petőfi-dagerrotípiát, hanem a költő pénztárcáját, házi sapkáját, de még egy borjádi padot is, amelyen Petőfi gondolataiba merülve több költeményét is írta. A Költő lenni vagy nem lenni tárlaton egy egészen más Petőfi-képet kapunk, mint amit az iskolapadban tanultunk, és itt egyáltalán nem az életrajzi adatokon, hanem a szövegeken van a hangsúly. Az interaktív videoinstallációk, az eddig még ki nem állított eredeti kéziratok, a korabeli művészeti alkotások és a sok személyes tárgy olyan izgalmassá teszi a kiállítást, hogy még azoknak is tetszeni fog, akik még nem kapták el a Petőfi-lázat.
Nem tudom, hogy van-e a magyar irodalomnak még egy olyan figurája, mint Petőfi, aki úgy robbant be az irodalmi életbe, mint előtte és utána senki. Nem egyszerűen csak ontotta magából a verseket, a köteteket és a különféle írásokat, de radikális felszólalásaival, hazafias szellemével már akkor kisebb kultusz épült köré, amikor még meg sem halt, vagy mielőtt felfedezte volna magának az utókor. Bár ő az, akit utólag felfedezni sem kellett, hiszen úgy bebetonozta magát a közéletbe és az irodalmi kánonba, hogy minden érában jelen volt. Nincs olyan magyar kisgyerek, aki ne tudná, mi az az Anyám tyúkja vagy a János vitéz, ahogy azt a „legendát” is kívülről fújjuk már gyerekként, hogy Petőfi a Nemzeti Múzeum lépcsőjén szavalta el a Nemzeti dalt és Segesváron halt hősi halált, de magyarországi pályafutását biztosan befejezte.
Meglehet, hogy amint elhagyjuk az iskolát, Petőfi költeményeit is kevesebbszer olvassuk, és a figyelmünk egészen más írók és stílusok felé kalandozik, ám érdemes újra, felnőtt fejjel is felfedeznünk a költőt, mert nemcsak a szövegek mély tartalmát, a sokszor erős iróniába és rendszerkritikába hajló voltát fogjuk megérteni, de Petőfi humoros oldalát is megismerhetjük.
Petőfi újrafelfedezéséhez pedig szuper alapot ad az újranyitott Petőfi Irodalmi Múzeum új állandó kiállítása, a Költő lenni vagy nem lenni, amely Petőfi születésének 200. évfordulója előtt tiszteleg.
Petőfi újrafelfedezéséhez pedig szuper alapot ad az újranyitott Petőfi Irodalmi Múzeum új állandó kiállítása, a Költő lenni vagy nem lenni, amely Petőfi születésének 200. évfordulója előtt tiszteleg.
Bevallom, mióta lediplomáztam, viszonylag keveset foglalkoztam Petőfivel, holott Az apostol, A hóhér kötele, a János vitéz és a Felhők-ciklus sokáig ott volt a kedvenceim között, mégis feledésbe merültek. Egészen a Károlyi-palotában most megnyílt kiállításig, ami nem az életrajzi adatokon vezeti végig a látogatót, hanem a szövegeken keresztül segít jobban megismerni és felfedezni a költő egyáltalán nem mindennapi életét. Itt nemcsak szövegeket és néhány tárgyat fogunk látni, hanem egy olyan komplex tárlatot, ahol az eredeti kéziratoktól kezdve Petőfi gondolkodószékén és kocsonyástányérján át a reformkor képzőművészeti alkotásaiig és a multimédiás tartalmakig mindent megtalálunk.
Petőfi kéziratai és saját könyvei talán az irodalomfanatikusokat jobban vonzzák, viszont a nyitótérben található óriási vitrint érdemes jól megvizsgálni, ugyanis a fiókokban olyan értékes relikviákat látunk, amikkel csak kivételes alkalmakon találkozhatott a nagyközönség. Láthatjuk Petőfi gyufatartó dobozát, A XIX. század költői, a Dalaim vagy a Vándorélet című versének kéziratát és Egressy Etelke emlékkönyvét is. A vitrin tárgyai egy folyamatosan forgó rendszerben tekinthetők meg, úgyhogy háromhavonta váltakozni fognak a felfedezhető emlékek.
A nyitótér után indul a kiállítás lényege, itt hat témakört emeltek ki a kurátorok a költő életművéből, amik segítenek bebarangolni Petőfi világát: a Kötelék, a Róna, az Otthon, a Rémek, az Áldozat, valamint az Erő. Ezek mindegyike olyan részletgazdag és annyi információt tartogat számunkra, hogy akár fél órát is el lehet tölteni egy-egy térben. Mi rögtön az elején leragadtunk Petőfi csodásan hímzett, pufók angyalos bőr pénztárcájánál, amit Szendrey Júlia adott neki emlékül, meg Jókai tűzpiros házi sapkájánál és Vörösmarty sakk-készleténél, mert úgy éreztük, hogy egy kicsit közelebb kerültünk a magyar irodalom nagyjaihoz.
Fontos tudni, hogy ezen a tárlaton író és képzőművész kortársai ugyanúgy megjelennek, mint Petőfi, így többet tudhatunk meg a szoros emberi kapcsolatairól. A kiállításon látható festmények és a hozzájuk kapcsolódó rövid leírások abban is segítenek, hogy jobban megismerjük a 19. században uralkodó művészi áramlatokat, ami persze ahhoz is hozzájárul, hogy jobban értsük a Petőfi-szövegeket, és kontextusba tudjuk helyezni őket.
Az edukatív szövegek nem egyszerűen kis táblákon olvashatók, hanem lapozgathatók, akár egy füzet. Ötletes ilyen játékosan elhelyezni a különböző információkat, mert a kíváncsiság csak ösztönözni fogja a látogatót, hogy minél több lapozót kinyisson, ezáltal minél több és újabb érdekességhez jusson. Mi is szinte mindegyiket „átpörgettük”, az egyik kedvencünk az volt, amelyik Petőfi neveit és aláíráspróbálgatásait mutatta be, de érdekes volt a versek terjedéséről is olvasni.
A Petőfi Sándor születésének 200. évfordulója tiszteletére nyílt Költő lenni vagy nem lenni kiállítás akár egy egész délutánt felölelő program is lehet, hiszen annyi érdekes részletet találunk a terekben. Ráadásul nemcsak az iskolásokhoz, hanem mindenkihez szól.
