Megvette már az e hetit? – A 65 éves ötös lottóról szóló minikiállításon jártunk

Kétféle ember van: az egyik gyakorlatilag végiglottózza az életét az olykor minden képzeletet felülmúló nyeremény reményében, míg a másik annyira nem hisz abban, hogy nyerhet a világ legnépszerűbb szerencsejátékán, hogy soha egyetlen szelvényt sem vesz, a pénzét inkább másra költi, a szerencséjét pedig máshonnan várja. Hogy kinek van igaza, azt nem a mi tisztünk eldönteni. Mindenesetre a lottó – és kis barátja, a totó – töretlenül népszerű szerencsejáték, óriási tömegek játsszák a mai napig, és a helyzet nagyon úgy áll, hogy még fogják is. Az ötös lottó eddigi 65 évét biztosan követi még többször annyi, mondhatni, mi már rég nem leszünk, a lottó viszont örökre az emberiséggel marad. 

Az ember már csak ilyen. Meg-megkísérti a szerencséjét, és kifejezetten szereti, ha úgy ömlik az ölébe egy rakás pénz, hogy alig tett érte valamit. Minimális ráköltés, pár perces sorban állás a lottózóban és 5 szám beikszelése a szelvényen igazán nem kihívás, ha cserébe súlyos milliók landolnak a bankszámlánkon – feltéve, hogy mi vagyunk azok a szerencsések, akiknek kihúzták a számait a lottósorsoláson. A Budavári Önkormányzat épületének aulájában megrendezett ötöslottó-történeti kiállítás a szerencsejáték 65 éves múltját meséli el sok-sok tárgyi emlék és reklámplakát segítségével, és egy kis visszatekintést enged azokra az időkre is, amik az ötös lottó előtt voltak. 

A lottó elődjei a különféle sorsjátékok voltak, amiket mindig valami jótékony célból rendeztek meg. Az elsőt Európában Hamburgban tartották, az 1600-as évek elején, és a befolyt összegből egy fegyházat építettek fel. Az ő példájukat aztán máshol is követték: a hollandok a városaik csatornázásáért rendeztek sorsjátékot, az angolok a vízvezeték-hálózat kiépítéséért, de a British Museumot is játékból befolyó pénzből építették fel. Ehhez képest a nálunk 1857 decemberében megrendezett első sorsjáték bevételéből egy tébolydát építettek Erdélyben. 

Az elsőt követően nálunk is egyre gyakrabban rendeztek sorsjátékot, a legkülönfélébb célokból: 1869-ben népiskolát alapítottak a pénzből, 1871-ben a Honvédsegélyező Alapot támogatták meg, de ment a bányáknak, a kórházaknak, népszínház alapítására, Petőfi-emlékházra, kóbor kutyák, árvák vagy éppen nyugdíjas újságírók, postamesterek, tanítók megsegítésére, de gyűjtöttek sorsjátékkal a Mátyás-templom felújítására és a Szent István-bazilika építésére is. Ezek a jó idők 1925-ig tartottak, amikor is pénzügyminiszteri rendelettel szigorították meg a sorsjátékok megrendezésének szabályait. 

A lottósorsolás közvetlen előzménye az 1956-os forradalomhoz köthető, ha mondhatunk ilyet, annak köszönhetjük. Az orosz tankok olyan súlyos károkat okoztak a lakóházakban, hogy komoly munkálatokra volt szükség, azokat pedig meg kellett finanszírozni valamiből. Ezért még abban az évben, december 28-án lakásépítést támogató számsorsjátékot szerveztek. Ezt követte aztán a következő év márciusában az első ötöslottó-játék. A lottónak havonta tárgynyeremény-sorsolása volt, melynek főnyereménye 1-2 öröklakás volt, de volt olyan alkalom, amikor kétszer ennyit sorsoltak ki. A lakások az ún. Lottóházakban voltak, ezek a mai napig állnak: a Hegyalja úton, a Frankel Leó utcában, a Hunyadi János utcában, a Kárpát utcában, a Margit körúton, a Baross téren. 

A lottózás nagyon hamar nagyon népszerűvé vált, még a totót is lenyomta, pedig az akkor már bő 10 éve uralta a szerencsejáték-piacot. Mindössze egyszer állt le (8 hétre), az 56-os forradalom leverése után. De vissza a lottóhoz! Amikor a játék betöltötte az 5. születésnapját, plakátok és hirdetések sokasága kürtölte ország-világgá a fél évtizednyi fennállás legfontosabb számait, vagyis az ötös lottó büszkeségeit: 

Az ötös lottó az öt év alatt közel másfél milliárd forintot, 25 000 db tárgynyereményt – 154 öröklakást, 700 motorkerékpárt, 60 autót, 50 családi házat, 1950 televíziót – juttatott a fogadóknak!

A televíziónak mint tárgynyereménynek akkor lett igazán jelentősége, amikor a tévé elkezdte közvetíteni a lottóhúzásokat. Egyre több embernek kellett izgulnia hétről hétre a képernyő előtt, és ezt maga a játék is megsegítette pár készülékkel. A lottóhúzások évtizedeken keresztül komoly eseménynek számítottak. Számhúzónak lenni például maga volt a menőség, mert egy egész ország láthatta, ahogy az egyszerű hétköznapi ember, miután bemutatkozik és mond magáról 1-2 mondatot, kihúzza az egyik nyertes számot. Gyakran egész nagy happeningeket kerekítettek egy-egy húzásból, mint például 1962. július 13-án, amikor a balatonfüredi Szabadtéri Színpadon volt a húzás, komoly közönség előtt, a szerencse megkísértésének perceit pedig a Vörösmarty téri Állami Áruház divatbemutatója, valamint Záray Márta és Vámosi János koncertje dobta fel, ráadásul mindez egy ingyenes rendezvény volt. 

Az ötös lottó történetéhez szorosan kapcsolódik a Macskássy testvérpár, János és Gyula munkásságának egy komoly szelete. A család a Toldy Ferenc utcában élt, itt született János 1910-ben, Gyula pedig két évvel később. Mindketten a Toldy Gimnáziumba jártak, és már itt rengeteg időt töltöttek rajzolással. Előbbi grafikus lett, utóbbi pedig híres rajzfilmrendező, aki azonban grafikusként is tevékenykedett. Ketten együtt pedig megszámlálhatatlanul sok reklámplakátot terveztek a két játéknak, a lottónak és a totónak. Sőt, Macskássy János tervezte a totó labdafejű reklámfiguráját is, de még a lottóét is, a szocialista időszak egyik ikonikus kabaláját, Lottó Ottót. 

A Macskássy testvérek reklámjaiból jó pár szerepel a kiállítás anyagában is, sőt, ezek teszik ki a nagy részét. Nemcsak a hirdetőoszlopokon és az újságokban jelentek meg a hirdetések, de rákerültek gyufásdobozokra, kártyanaptárakra – később ezen a platformon inkább a jó csajokkal reklámozás vált általánossá –, poharakra, bögrékre, sőt könyvek belső borítójára is. Reklámjaik mindig pozitív, optimista és meleg hangulatú világképet sugároztak – na meg végtelenül naiv üzeneteket, amik ma már nem nagyon működnének. Hisz valljuk be, hiába lottóznak manapság is milliós tömegek, azzal aránylag keveseket lehetne szerencsejátékra buzdítani, hogy: „Álma megvalósulhat, vegyen lottószelvényt!”