Colosseum
A fából, egészen pontosan rengeteg faraklapból megépített helyszín a Party Aréna ellenpontja, abban az értelemben, hogy itt az elektronikus zene progresszív-underground – de simán mondhatjuk azt is, élesebben fogalmazva, hogy a komolyan vehető és igényes – vonulata kerül terítékre. Mindennap már délben elkezdődnek a szettek és live actek, és másnap reggel 6-ig nincs is megállás a táncban. A napi program első felében a hazai DJ-k és producerek kapnak fellépési lehetőséget, majd beköszönt a késő délután vagy az este, és érkeznek sorra a külföldi fellépők – akik közül nem egy már visszajáró vendége a Colosseumnak.
Akárcsak a korábbi években, úgy idén is kimondottan pazar a lista. A nyitó nap szenzációja az éjfélkor a pultba álló orosz Nina Kraviz és a napi programot záró brit Perc volt. A többi napokon olyanok állnak majd a pultba többek között, mint Or:La, John Talabot, Seth Troxler, Ben Klock, Joris Voorn, Kölsch, Gerd Janson, Honey Dijon, La Fleur, az elektronikus zene élő legendája, Sasha, valamint a Colosseum programját idén záró Matador.
Party Aréna
A gigantikus méretű sátorban az elektronikus zene mainstreamje kap helyet, és szintén reggelig tart a veretés, de csak este 10 órakor veszi kezdetét, a hazai és külföldi fellépők pedig nem válnak el egymástól olyan élesen, mint a Colosseumban. Bár a Party Aréna zeneileg nem túl szofisztikált és izgalmas, és legalább annyira fontos a közönség ugráltatása meg a vizuális orgia, mint a zene, azért ugyanakkor igazságtalan lenne azt állítani, hogy itt csupa igénytelen, rossz előadó szórakoztat, mert ezen a helyszínen is találni jó ízlésű fellépőket. Például Claptone, Solardo vagy a Mathame szettjébe mi is biztos belehallgatunk, vagy a magyarok közül Metháéba. De azért nem ők jelentik a tipikus Aréna-fellépőt, hanem inkább az olyan nevek, mint Steve Aoki, Alan Walker, Ofenbach, a Sub Zero Project, vagy magyar részről Lofti Begi meg a már nevében is beszédes Tits GANG, ami a playmate-ből lett DJ-t, Metzker Viktóriát és a hasonlóképpen csábító küllemű Yaminát takarja.
FreeDome
A helyszín, amit régen A38 sátornak hívtak. Idén a neve ugyan megváltozott, de ha a programot végig böngészi az ember, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy a felhozatal szerencsére nem változott, sok tekintetben ez a legizgalmasabb zenei helyszíne a fesztiválnak. Már csak azért is, mert itt aztán van minden az elektronikus zenétől kezdve az indie-n át egészen a nyersebb rockzenéig, sőt még popzene is akad. A közös nevező, hogy az itt fellépők zenéjében van némi csavar, ezért bármelyik zenei stílust is képviseli egy-egy előadó, az alternatív jelző mindegyiknek kijár.
Idén fellép itt az őrült francia szintivarázsló Mezerg, Amerikából érkezik Beyoncé és társainak utcán cseperedett ellenpontja, a hiphop-rnb Princess Nokia, illetve Hollandiából a különös szerzet Sevdaliza, Írországból két bivalyerős punkos alterrock zenekar a The Murder Capital és a Fontaines D.C. teszi tiszteletét a FreeDome-ban, de rajtuk kívül is még számos, zenerajongó-mágnesként is felfogható előadó lép színpadra, tényleg csak pár név: Woodkid, BADBADNOTGOOD, Caribou, Floating Points, Jungle, Bob Moses és Tokimonsta.
Global Village
A világzene mindig is kiemelt helyen szerepelt a Sziget programjában, még akkor is, ha az erre szakosodott színpad ma már kisebb, mint a hőskorban. De ez nem jelenti azt, hogy hiányoznának a fesztivál repertoárjából az etnikus zenék. Kora délután és kora este között ütőhangszeres workshopok és a Vietnami Nemzeti Vízibábszínház előadása szórakoztatja a fesztiválozókat, majd jönnek sorra a koncertek, a program az éjszakába nyúlik majd minden este. A program elég változatos, így szinte az összes földrész koncerthez jut a Global Village színpadán.
Idén természetesen lesz ukrán muzsika (Luiku), de izgalmasnak ígérkezik az ethio-jazz Arat Kilo fellépése a Maliból származó dívával, Mamani Keitával és az amerikai slammerrel, Mike Laddel, meg az afro-beat hatásokat mutató nigériai Santrofi és a „rai hercege”, az algériai Sofiane Saidi koncertje is. Kolumbiából egy feminista trió, a La Perla érkezik, a japán Minyo Crusaders pedig az ázsiai zenét vegyíti karibi ritmusokkal. Az elmaradhatatlan francia és olasz, a kocsmapunkot mindenféle etnikus elemmel keverő zenekarok sem hiányoznak az idei műsorból (La Caravane Pesso, Lalala Napoli), mint ahogy a hazai fellépők sem (Chalaban, Los Orangutanes). Esténként a programot világzenei DJ-szettek zárják.
DropYard
A Sziget Fesztivál legújabb helyszíne azoknak lesz a kedvence, akik a hiphopot és a rapet bírják mindennél jobban. Ami külön öröm, hogy itt nemcsak a zenével, hanem az egész kultúrával igyekeznek foglalkozni. A minden nap 11-kor induló programokat break jóga nyitja, de lesz sima breaktánc bemutató, verseny meg workshop is, nem beszélve a BMX-banditákról, akik szintén produkálják majd magukat a Dropyardon. De a főszerep azért a zenéé marad.
A szervezők a legjobb hazai előadók (pl. Slow Vilage, Mulató Aztékok, Krúbi, Mango, Cadik, Beton.Hofi) mellett csupa olyan nevet hívtak meg, akik hazájukban már komoly tényezőnek számítanak, miközben nemzetközi viszonylatban még feltörekvőnek. Érkeznek rapperek és hiphop-fejek Spanyolországból, olasz földről, Csehországból, Izraelből, Finnországból, Izlandról, az írektől, Hollandiából, a szomszédos Szlovákiából, sőt még Luxemburgból is, meg olyan távolabbi helyekről is, mint Szíria vagy Mozambik. A koncertek után az éjszakába vaskos DJ-szettekkel csúszunk bele, majd ott meg szét.
Európa Színpad
A pár éve indult színpad koncepcióját használja a DropYard is: a hazájukban már befutott, de nemzetközileg még kevésbé ismert, feltörekvő zenekarok lépnek fel itt. Külön izgalmas, hogy zenei stílus tekintetében óriási és nagyon tetszetős a kavalkád, sosem tudhatod, hogy épp milyen zenei világ következik, csak azt, hogy melyik országból érkezik az előadó. Lesznek köztük hazai indulók is, és köztük találjuk az egyetlen kakukktojást, a Sziámit, mely zenekart azért feltörekvőnek nem mondanánk, még ha csak itthon is ismert.
Mindenképpen megnézzük a súlyos, mocskos és elszállt pszichedelikus rockot játszó francia Psychotic Monkst, a rap-rock crossover brit Nova Twinst, az ukrán népzenét hiphoppal vegyítő Alina Pasht, a fúvósokkal operáló spanyol La Chiva Gantivát, akik a Global Village programjába is belefértek volna, az indie rockot játszó német Pabstot vagy a finn The Holy-t, ha pedig valami cukiságra vágynánk, akkor mindenképpen belenézünk a cseh lány, Lenny koncertjébe is. De összességében azt ajánljuk mindenkinek – a korábbi évek tapasztalatai alapján –, hogy aki meglepetésre vágyik a Szigeten, és vannak üresjáratai a sok koncert között, azok időnként keressék fel az Európa Színpadot. Sosem lehet tudni, mikor botlik bele az ember egy új kedvencbe.