Itt kétségtelenül tetten érhető a helyet üzemeltető csapat Ázsia iránti szeretete, a korábbi utazások emléke, a zavartalan nyaralások utáni nosztalgia. A koncepció kidolgozása, az arculat és az enteriőr a Socially és Vajda Márton csapatának munkája. Badhanna pedig mintha egy kalandokat kereső és a kötöttségeket legalább a nyaralás idejére maga mögött hagyó, kíváncsi fiatal utazó szimbóluma lenne. A bárétteremben egy ázsiai nyaralásba kapunk betekintést, ahol ugyanúgy megjelenik a nagyvárosok villogó forgataga és ízeinek sokfélesége, az ázsiaiak kedvessége, ételszeretete és egy teljesen véletlenül megtalált szuper street foodot áruló hely emléke is.
A hely kialakítása tökéletesen visszaadja ezt a hangulatot. Az Ázsiát idéző részletek, berendezési tárgyak autentikus hatást keltenek, viszont nem zsúfolták velük tele az egész teret, elegáns, laza hangulat vesz körül minket, ahol sok a növény, sok a fa, hátul nyitható a tető, és jólesik elégedetten hátradőlni és egy itallal lelazulni.
A központban persze a bárpult áll, és sikerült úgy felosztani a teret, hogy a kisebb-nagyobb társaságok úgy érezhetik magukat közösségben, hogy ezzel együtt mindenkinek marad privát zónája is, éppúgy beülhetünk egy italra lazítani, mint sok barátunkkal nagyot enni és jókat mesélni, senki sem zavarja a másikat.
Alig vártuk már, hogy ehhez a részhez érkezzünk és bemutassuk az ételeket és az italokat. Az étlap összeállításánál Varga Dániel, a Thaiföldön szerencsét próbáló, aztán az AUM-ban bizonyító séf és csapata volt Badhanna jobbkeze, a konyhát Pilter Tamás vezeti. A szenvedély pedig látszik is az ételeken, a különleges hozzávalókon, hiszen a kimcsitől a baóig amit lehet, helyben készítenek.
Egyelőre 14-féle ételt kóstolhatunk, a változatos textúrák, ízek és az umami jelenléte a progresszív, ázsiai street food világát idézik. Az adagoknál pedig az a cél, hogy távol-keleti mintára többféle étel legyen egyszerre az asztalunkon, merjünk tobzódni.
A legtöbb fogás frissen, à la minute készül, az ételérzékenyek számára jó hír, hogy laktózmentes, gluténmentes, vegetáriánusok számára pedig húsmentes változatokat is szép számmal találunk. A szakácsok kísérletező kedve nem ismer határokat, még az olyan, ismertebb alapanyagokba, mint például a nori, is képesek új színt vinni, a bátrabbak kacsazúzát kóstolhatnak, de a kevésbé kísérletező típusok is találhatnak kedvükre való ízeket.
Elég sokfajta ételt kipróbáltunk, szuper érzés volt, hogy természetes és különleges ízekkel teltünk el, így egyáltalán nem éreztük elnehezülve magunkat. A helyszínen nem szenteltünk elég figyelmet a bulgoginak (3490 Ft), ezért most ezzel fogjuk kezdeni felsorolásunkat, hiszen a házi baóba zárt ponzuban pácolt rib-eye steakkel és csodás kókuszmajonézzel érkező fogást kár lenne kihagyni. A lazacszasimiben (3890 Ft) van egy kis északi csavar, hiszen a halat gravlaxolják, a különleges pácolási technika pedig alapvetően a skandináv országok sajátja, persze itt japán, főképp citrusokból és szójaszószból álló ponzu mártás és sárgadinnye kettőse kerül mellé, ez a duó pedig a mi jelenlegi titkos favoritunk. Szóval nekünk már a második étellel ellopták a szívünket, de azért még folytattuk a próbálgatást.
Így érkeztünk el a pad pakhoz (2550 Ft), amiben a wokos idényzöldségekre narancsos miszódresszing kerül. A különlegességek rajongói feltétlen próbálják ki pad petet (3750 Ft), a kacsazúzát, amit az ízekhez leginkább passzoló hőmérsékleten tálalnak, puha kacsamellel konfitálva, és egy kis mentával. A hely egyébként tudatosan törekszik a különlegesebb alapanyagok beemelésére, így a hardcore Ázsia-rajongók is meg fogják találni kedvencüket. A tenger gyümölcseit sárgacurry-szószos, udon tésztás fekete kagyló, hoi (3490 Ft) képviselte, ahol a tészta és a szósz lágy krémessége nagyon jól illett a sós kagylóhoz.
Két kedvencünket hagytuk a végére. Még szerencse, hogy a cauliflower pop (1750 Ft) amúgy is snack, mert mi pálcikát-villát félredobva azonnal kézzel kezdtük bedobálni a minirózsákra szedett, ponzus deep fried karfiolt, amit a krémes belső és a picit roppanósabb külső tett egészen különlegessé. Ezután pedig dendeng balado (3550 Ft) , csodálatosan puha, több napon át készülő oldalas omlott szét a szánkban, amihez roppanós savanyított paprikát kaptunk.
Az italok a maguk letisztultságában szinte vetekszenek az ételekkel. Az alkoholmentes limonádék szerintünk a legjobbak jelenleg a városban, újszerűek, és egyáltalán nem illeszkednek a cukor & savanyú vonalba, az ízük természetes és nagyon üdítő. A bazsalikomos tonik ( 1290 Ft) egy kis extra hűvösséget adhat a nyári délutánokhoz, míg a mangó-chilis limonádé (1290 Ft) feldobja a nap hátralevő részét. A teák közül a vízben nyíló teavirág az egyik legszebb, japán módra lassulhatunk és figyelhetjük kicsit a változását, mielőtt megkóstoljuk.
A koktélokat szintén nagyon szerettük, teljesen unortodox módon, a beszélgetés hevében a kicsit megolvadó jégkockával együtt is megkóstoltuk őket, és így is kiválóan frissítenek. A wandering geisha (3490 Ft) Haku vodkás, meggyes és vaníliás ízeit fantasztikus illata csak még jobban kiegészíti, a spicy generation (3490 Ft) chilis-tequilás világa mintha egy csepp Dél-Amerika lenne egy hatalmas ázsiai nagyvárosban, a sunset addict (3690 Ft) rummal, ginnel, vadbarackkal, füstölt ananásszal és vérnaranccsal tökéletes társa bármelyik fogásnak.
Mi egyáltalán nem számítottunk arra, hogy ázsiai utazásban lehet részünk a Hercegprímás utcában egy esős szerda délutánon, a Badhannában mégis így éreztük magunkat. A helyet pedig éppúgy ajánljuk nagy Ázsia-utazóknak, mint azoknak, akik még a repülőre is alig mernek felülni. Egy ilyen gasztrokaland után bizonyára ők is kedvet kapnak egy távolabbi nyaraláshoz.
