Istvánról készült fotónkat egyébként úgy nézzétek, hogy hiába mondtuk neki, hogy a képhez csak arra van szükségünk, hogy egy nem üres csésze legyen a kezében, ő rögtön készített magának egy saját délutáni lattét, amire aztán kiöntött egy hattyút, hiszen annyira snassz lenne egy üres ital. Ha kávéról van szó, meglehetős szenvedély és eltökéltség jellemzi Istvánt, aki otthon is inkább minden reggel felkel korábban, hogy megfelelően, karos gépen készíthesse el párja és saját maga számára a kávét.
A barista másik szenvedélye Róma, történészvégzettsége is van, Olaszországban rendszeres vendég, Pompejiben is járt. A kávézóban leülve nem tudtunk nem mosolyogni azokon az apróságokon, ókori filozófusok falra írt mondásain, a kávék típusairól szóló falfestményen, a mozaikos asztalokon és a mindenütt megjelenő meandermintán, ami egyértelműen annak a jele, hogy a hely nemcsak kávészentély, hanem a tulajdonos játszótere is. Pompeii kávézót a városban két helyszínen, a Mester utcában és a Bajcsy-Zsilinszky úton találunk, a dizájn, a termékkínálat és a baristák hozzáértése mindkét egységben azonos színvonalú.
A kávé és az ókori Róma iránti vonzalom még egy helyen összekapcsolódik a Pompeiiben. Ha beülünk egy cappuccinóra, akkor kapunk hozzá egy tekercs formájú lapocskát görög és római filozófusok bölcs mondásaival, így kávénk kortyolgatása közben elgondolkozhatunk, hogy nahát, ezek a régiek már akkor megmondták... Ötvenkilós papírnyusziként most már vigasztalhatom magam azzal, hogy „hatékonyabb a szellem, mint a nyers erő”, míg fotós kollégámat Sextus Propertius egy hó végén különösen aktuális mondással figyelmeztette arra, hogy: „Hűséget tör az arany, és aranyért eladó az igazság is.”
Most azonban térjünk át a hely lényegére, a kávéra és a latte artra. Forró italunk itt egy Milánóban készült karos Rocket masinából csorog, István ugyanis a hagyományos gépek szerelmese, szereti a baristabravúrokat, kézzel állítgatni az őrlést, a mennyiséget.
Most azonban térjünk át a hely lényegére, a kávéra és a latte artra. Forró italunk itt egy Milánóban készült karos Rocket masinából csorog, István ugyanis a hagyományos gépek szerelmese, szereti a baristabravúrokat, kézzel állítgatni az őrlést, a mennyiséget.
Természetesen az összes kávé 100% arabica, van egy klasszikus, csokis ízvilágú, sötét pörkölésű a ristrettóhoz (490 Ft), az eszpresszóhoz (490 Ft) és a lungóhoz (690 Ft), egy száraz eljárással készülő a világos pörkölésű, gyümölcsös ízvilágú, tejjel készülő kávékhoz (cappuccino: 690 Ft, flat white: 990 Ft) és egy havonta változó különleges kávébab is. A tej természetesen 3,5% zsírtartalmú, fehérjében gazdag, hiszen ebből lehet szépen mintázni, de növényi tejjel is kérhetjük az italunkat, csak akkor kevésbé lesz tartós a felrajzolt ábra, amelyhez a kávén kívül kakaót, karamellt és természetes színezékeket is használhatnak.
A kínálat egyébként nincs túlvariálva, a lattékon kívül mentes és nem mentes édességeket, illetve többféle szálas teát kérhetünk. Úgy tűnik, hogy többre nincs is szükség, mivel ottjártunkkor is egymás után érkeztek a vendégek. Vannak rutinosabbak, akik fotókat is mutatnak nekünk azokról a virágokról, madarakról, amiket a lattéra kaptak, de olyan idős úr is érkezik, aki láthatólag egyáltalán nem ért a kávéhoz, csak szeretne egy negyedórát pihenni egy forró ital mellett. Ő rövid beszélgetés után szintén azt kapja, amit szeretne, míg a törzsvevők és a latteart-imádók hosszabb beszélgetés után csodás kávékölteményekkel távoznak.
És hogy mitől lesz igazán szép a latte art?
Az öntés csak egy dolog, amire a baristának figyelnie kell. Az is fontos, hogy a mintát pontosan meg lehessen ismételni. Istvánéknál mindenkinek saját stílusa van, a Mester utcai egységben dolgozó Miki barista specialitásai a 3D alakzatok, az új, kisebb, Bajcsy-Zsilinszky úti üzletben baristáskodó Simon tiszta öntései különösen profik, István kedvencei pedig a színes minták. Az igazán jó latte art amúgy nem tejhabból, hanem tejkrémből készül. A különbség az alábbi fotón is látványos, de más technikát is takar, másképp kell felhúzni a krémet, mint a habot, ez pedig extra krémességet, más állagot ad a kávénak, ráadásul a minta sokkal tovább látszik, szinte addig gyönyörködhetünk benne, amíg teljesen el nem fogy a kávénk.
Mi nem bírtuk ki, és gyakorlatilag egész ottlétünk alatt újabb és újabb kéréseink voltak Istvánhoz, hattyú, virág, japán bokor és absztrakt szépségek is megjelentek a kávéinkon. Így végül nemcsak a tejkrémbe, hanem a mi arcunkra is új minta került: egy jó nagy vigyor. Úgyhogy azt tanácsoljuk, térjetek be ti is kávéért egy rosszkedvű nap után.
