Bánó Endre jövőre lenne 100 éves, illetve 2022-ben halálának évfordulója is épp kerek lesz, merthogy 1992-ben hunyt el, 70 évesen. A szocializmus időszakának egyik legnevesebb tervezőgrafikusaként a negyvenes évek közepétől egészen a rendszerváltásig számos mozi- és reklámplakátot készített, meg kereskedelmi vásárok kiállításgrafikai munkáit, és mint a Népszabadság grafikusa a napilap fejlécét is ő álmodta meg. Az 50-es, 60-as, 70-es években készült plakátokból készült kiállítás október 17-ig tekinthető meg.
A Bánó Endre (1922–1992) tervezőgrafikus előtt tisztelgő kiállítás elsősorban talán az idősebbeket és azon középkorúakat fogja vonzani, akik a 70-es, 80-as években voltak gyerekek meg tinédzserek, merthogy a drága múlt kacsint vissza rájuk a kiállított plakátokról – és talán az ifjúságuk édes madara is. De azokat is érdekelni fogja a tárlat, életkortól függetlenül, akiket vonz a retró vagy az alkalmazott grafika, a reklám- és a plakátművészet története, hiszen ebből a szempontból is figyelemre méltó végignézni a több évtizedre rúgó karrier itt kiállított darabjait.
Nem véletlenül retró a kiállítás, merthogy tényleg olyan, mintha egy időutazáson venne részt az ember. Van, akit fiatal- vagy gyermekkorába repítenek vissza a plakátok, aki pedig még nem élt akkor (a szocializmus időszakában), őt meg egy olyan világba, ami még a megszületése vagy egyáltalán a tervbe vétele előtt létezett. A képekből áradó naiv báj nosztalgikus hangulatba hozza az embert, ahogy a terem közepén állva körbetekint rajtuk. Akár élt akkor, akár nem, mágnesként vonzza majd magához az a – plakátok alapján mindenképpen – sokkal egyszerűbbnek tűnő korszak, amelyben ezek a plakátok születtek.
Bánó Endre annak az ATELIER Művészeti Tervező és Műhely Iskolának volt a tanulója, ami a hazai modernizmus egyik legfontosabb műhelyének számított akkoriban – elsősorban a 20-as, 30-as években, de még a 40-es évek elején is. Bánó 1940-ben iratkozott be az iskolába, ahol olyan mesterei voltak, mint Kolozsvári Sándor, Végh Gusztáv vagy Orbán Dezső. A tervezőgrafika irányába fordult, melynek egész sok területén vált professzionális alkotóvá, a tipográfiától az újságrajzon át egészen az embléma- és plakáttervezésig.
Bánó Endre alkotta meg a Népszabadság fejlécét, számos ipari kiállítás és sportverseny grafikai elemét és ismeretterjesztő könyvek illusztrációját. Reklámplakátok sora dicséri a keze munkáját, köztük természetesen több első vonalas nagyvállalatnak (például a Videotonnak) és szolgáltatónak (például a Patyolatnak) készített hirdetéseket, na meg a már akkor is óriási népszerűségnek örvendő Totó játéknak, nem beszélve a Népszabadságról, ahol egyébként grafikusként dolgozott. A mozirajongók pedig jól ismerhetik néhány filmplakátját: Bánó készítette többek között az Abigél tévésorozat vagy Keleti Márton Hattyúdal című filmjének plakátját, és akkor is őt hívták, amikor felújítva újra a mozikba került Fábri Zoltán klasszikusa, a Körhinta.
Bánó Endre szerteágazó és tekintélyes munkássága jóval több annál, mint ami a Kálmán Makláry Fine Arts galériában bemutatásra kerül, de már ezért a jól összeválogatott anyagért is érdemes elsétálni a Falk Miksa utcába. A (közel)múlt csupa plakátból álló, becses darabját, vagyis a kiállítást mindössze e hét vasárnapig, október 17-ig tekinthetjük meg.
