We Love Budapest: Az alkotás alapvetően magányos folyamat. Téged mennyire
viselt meg az elzárkózásról, a befelé fordulásról szóló elmúlt egy év?
Fekete Fruzsi: A pandémia időszaka alatt áttolódott a hangsúly
az egyedi megrendelésekre, illetve nagyobb hangsúlyt fektettem a meglévő
kollekció fejlesztésére. Például új darabokkal bővítettem a CURVES-kollekciót.
Nehezen viseltem, hogy elmaradtak a külföldi bemutatkozási lehetőségek, és az
inspirálódás sem ment könnyen. A tavalyi évben az Ékszerek Éjszakája – aminek
én magam is szervezője vagyok – volt az egyetlen olyan rendezvény, ahol megmutathattam
a művészi ékszereimet. Úgy érzem, kicsit szétforgácsolódtam, ezért szeretnék egy
rövid időre megállni, időt szánni az autonóm munkára. Az a tervem, hogy egy
picit elvonulok, és a nyarat az elmélyülésre, kísérletezésre fordítom. Remélem,
ez lehetőséget ad majd arra, hogy arra az üzenetre fókuszáljak, amit a munkáimon
keresztül át szeretnék adni.
WLB: Itthon is egyre többeket érdekel a kortárs ékszer,
amely egy igen tág kategória, nagy alkotói szabadságot enged formai
megoldásokban és anyaghasználatban egyaránt. Te mit gondolsz, mitől jó egy-egy
kortárs alkotás?
F. F.: Befogadóként
azért szeretem ezt a műfajt, mert a képző- és az iparművészet határán mozog: egy
hihetetlenül izgalmas jelenség, ami engem mindig elvarázsol. Az ékszer
megszokott fogalma kitágul: ezek inkább hordható szobrok, viselhető
műalkotások, mintsem mindennapi viseletre szánt darabok. Gondolatokat közöl,
gondolatokat ébreszt, meghökkent és kérdéseket vet fel. Akkor tetszik igazán
egy kortárs tárgy, ha minden egyes eleme – az alapanyag, a forma, a
kidolgozottság minősége – segít abban, hogy megértsem a gondolatot, ami a tárgy
mögött húzódik. Lehet reakció a környezetre, a világra, az alkotó és a világ
viszonyára, emellett egy lehetséges önkifejezési forma is, amit, ha valaki
azonosulni tud vele, szívesen felveszi és büszkén viseli. Olyan, mint egy
kitüntetés vagy kitűző, amivel üzenhetsz arról, hogy te magad milyen vagy, mit
szeretsz, mit gondolsz a világról. Viselhető gondolat. Ha valaki azonosulni tud
az ékszereimen keresztül az én gondolataimmal, az csodás érzés...
WLB: Az eddig bemutatott két kollekciódban sok a
hasonlóság, mégis egészen eltérő karakterű darabok születtek. Mesélj, kérlek, a
Leaves- és a CURVES-sorozatról!
F. F.: A
LEAVES-kollekció Valenciában született. Ritkán éreztem akkora alkotói szabadságot,
mint ott. Ez a környezet tette lehetővé, hogy egy korábbi koncepcióból, egy
újonnan felfedezett anyaggal megszülessen a LEAVES-kollekció, ami anyukám
csipetkeszaggatásából indul ki. Ösztönös, emberi mozdulatokat kerestem,
repetitív folyamatokat, amik akár meditációs állapotot is eredményezhetnek:
odafigyelés nélkül alakul az anyag az ember keze között, legyen az tészta, krém vagy vaj. Először az első statementdarabok készültek el, majd mindennapos
viseletre szánt ékszereket terveztem belőlük. Először brossok készültek, később
pedig komfortosabban viselhető fülbevalók, nyakláncok. Amikor új kollekción
kezdtem törni a fejem, készítettem egy listát. Összegyűjtöttem, hogy miért
szeretem a LEAVES-szériát, és próbáltam megfejteni a sikerének okát. Azt is
lejegyeztem, hogy milyen fogalmakat kapcsolnék szívesen az új sorozathoz. „Térbeli,
kilépni a síkból, vagány”: ilyen és ehhez hasonló szavak szerepeltek a második
oszlopban. Ez volt a tervezés tudatos része, majd ahogy az lenni szokott, anyagot
ragadtam. Nem szoktam ékszereket rajzolni, rögtön a matériával együtt
gondolkodom. A papíron összeírt irányelvek mentén indultam el, de hagytam, hogy
intuitívan jöjjenek elő a formák.
WLB: Mivel minden darab egyedi, mégis kollekciók része,
hogy tudod fenntartani, hogy a „témán” belül maradj, mégis kihívásként tekints az
egyes ékszerek elkészítésére?
F. F.: Számomra
fontos szempont, hogy bármilyen méretben is készüljön az adott tárgy, megtartsa
a kollekció stílusjegyeit. A méretekkel nagyon szeretek játszani. Szeretem kitapasztalni,
kikísérletezni, hogy az adott sorozaton belül melyik a még működő legkisebb és
legnagyobb elem. A különféle típusokkal is szoktam kísérletezni: a fülbevaló
az, ami a legközelebb áll hozzám, és a CURVES-ből például csak egy évvel később
lettek gyűrűk. Mivel mindegyik más, ez rengeteg izgalmas lehetőséget rejt
magában. Amikor elkezdem formálni az anyagot az ujjaim között, nem tudom még,
milyen lesz a végeredmény. Nem szeretnék kényszeresen megfelelni, hiszen
alapvetően nem divatkiegészítőket készítek. Nem előre meghatározott keretek
között gondolkodom, mert az túlságosan megkötné a kezem, és épp az az alkotói
szabadság veszne el, ami az egész folyamat katalizátora. A kíváncsiság hajt,
hogy az a darab viasz milyen lesz majd, amikor ékszerré válik. Persze ez azzal
is együtt jár, hogy nagyon sok mintát készítek, és azokból válogatom ki a
megfelelőket. Amikor rusztikus gyűrűt rendelnek tőlem, van, hogy tízet is
megformázok, hogy ki tudjam választani azt, ami minden szempontból a
legjobb.
WLB: Részben a technika eredményezi az ékszereid
karakterét, amelyek egyszerre kortalanok és nagyon is kortársak. Hogyan látod
te tervezőként a munkáidat?
F. F.: Két vezérfonalon fut a tevékenységem: a LEAVES és a CURVES mellett egyéb
ékszereket is készítek megrendelésre. A másik fő irány pedig a kortárs ékszerek, autonóm darabok
létrehozása. Nagyon
fontos, hogy amikor alkotok, bármi legyen is az, nem támasztok elvárásokat
magammal szemben, mert csak így tudom ténylegesen élvezni az alkotást. Azt
gondolom, hogy az általam készített tárgyak ennek a vidám, szabad játéknak a
végeredményei. Nem szeretem a derékszögeket, sem a tizedmillimétereket, és roppant
szerencsésnek tartom magam, hogy rájöttem: az ékszer ilyen is lehet!
WLB: Az alkotói munka
mellett csapatban is komfortosan mozogsz, hiszen készítettél már ékszereket a
bőrrel dolgozó Veszprémi Gabival, sőt a H6 tagjaként is tevékenykedsz. Miért vonzóak
ezek az együttműködések?
F. F.: Alapvetően
egyedül szeretek dolgozni, de a Gabival való együttműködés nagyon inspiráló
volt. Én nem szoktam színeket használni, Gabi viszont színes, vibráló, élettel
teli tárgyakat készít. Izgalmas volt megtapasztalni ezt a termékeny dinamikát a
közös tervezés során, élveztem, hogy kicsalogatott a komfortzónámból. A H6-tal
más típusú együttélésünk van. Ott mindenki önállóan alkot, de csapatként
haladunk előre. Közösen szervezünk kiállításokat, együtt szerepelünk külföldi
kiállításokon. Elképesztően termékeny ez a közeg, sokat tanulok tőlük.
Megfordultunk már együtt a bukaresti AUTOR Contemporary Jewelry Fairen, a valenciai Melting Pointon, az Athens Jewelry Weeken és a moszkvai FormContent galériában is.
WLB: Egyre több tehetséges ötvössel ismerkedhet meg a
nagyközönség az Ékszerek Éjszakája során, amelynek jó néhány éve te is
szervezője vagy. Miért tartod fontosnak, hogy ennyire aktívan részt vállalj
ebben a rendezvényben? Mikor lesz a következő?
F. F.: Az Ékszerek Éjszakája a hobbim. Fontos lenne, hogy a magyar alkotók
nagyobb figyelmet kapjanak külföldön és itthon is. Nagy a tenni akarás bennem,
remélem, hogy mi is hozzájárulunk ahhoz, hogy elinduljon egy pozitív folyamat. Az
idei egy rendhagyó esemény lesz: ismét a Ráth György-villa ad majd otthont a
kiállításnak. Az előző évek gyakorlatával ellentétben már augusztus végén
nyitunk, és egy olyan nagyszabású kiállítással készülünk, amire eddig még nem
volt példa. Persze csak reménykedni tudunk, hogy minden az elképzeléseinknek
megfelelően alakul!
