Júniusban végre lehet napozni, strandolni, fagyizni, és... síelni. Miért is ne? A főváros első fedett sípályája nemrég nyitott meg, és időjárástól függetlenül használható. Ne csodálkozzunk, ha megindul a lábunk alatt a talaj, miközben mi egy helyben állunk: hasonló teremsí-szimulátor csak egy van az országban, az is Székesfehérváron.
Kik is járnak nyáron a városi sípályákra, mikor hónapokra van még csak a síszezon? Azok, akik előre gondolkodnak. Már a téli szezon előtt érdemes belevágni ugyanis a tanulásba, és haladóknak sem árt szinten tartani a megszerzett tudást sem.
Akinek az általános iskolás és középiskolai éveiből kimaradt a sítábor, felnőttként nehezen fog tudni bekapcsolódni a rendszeresen síelni járók „kasztjába”. Kicsit olyan ez, mint az úszás: vagy megtanulod gyerekként, vagy felnőttként már nehezített pályán találod magad. A síelés ráadásul nem olcsó mulatság, komoly felszerelés is kell hozzá, és a havas magaslatokhoz általában külföldre kell utazni.
Kint, a hegy tetején állva elég nagy kihívás elsajátítani a síelés mikéntjét: könnyen előáll a helyzet, hogy míg a társaságunk boldogan siklik fel-le a nehezebb pályákon, mi még harmadik napon is a kisgyerekek között toporgunk a bébimezőnyben. Érdemes tehát előre gondolkodni, és némi rutint szerezni az élesben való lesiklás előtt.
Ahogy az úszás esetében, úgy síoktatásban is léteznek felnőttcsoportok a budapesti sísulikban, amelyeknek műanyagpályái nyáron is igénybe vehetőek. A Skienergie is az oktatócentrumok közé sorakozott fel idén tavasszal, de nemcsak abban különbözik tőlük, hogy fedett. A 30 fokban döntött szerkezet különlegessége, hogy a futógépekhez hasonlóan folyamatosan mozog alattunk a szilikonos műanyagszőnyeggel fedett pálya. Mintha az autópálya kitolatna alólunk – segít ki értetlenkedő arcomat elnézve egy hasonlattal Kocsik Balázs, a hely üzemeltetője. Ugyanaz a logikája, mint az ellenáramoltató úszómedencéknek, vagyis: állunk a sílécekkel egy helyben, és a lábunk alatt konkrétan megindul a talaj.
A szemközti tükörfelületen nyomon követhetjük a fejleményeket, csetlésünket-botlásunkat, ami ajánlott is, mert ha a lábunkat vagy a mozgó pályát figyeljük, könnyen megszédülünk. Az óra végére ez azért csillapodik, az agy addigra valamennyire hozzászokik a nem hétköznapi terepviszonyokhoz.
A Skienergie biztosítja a szükséges felszerelést, ami a sílécet és síbakancsot takarja, komolyabb ruházatra nincs szükség, és nem is ajánlott túlöltözni. A pályát a Városliget mellett találjuk a Dózsa György úton, a posta régi elosztóköztpontjának csarnokában, és nemcsak a júniusi időjárás, hanem az üvegtető miatt is elég koncentrált a hőmérséklet. Így egészen bizarr módon kvázi trópusi körülmények között, minimális ruházattal síelgethet az ember, amire lássuk be, normális esetben elég kicsi az esély.
Miért is jó síszimulátoron síelni? Ozsváth Miklós és Szommer Evelin síoktatók szerint (ők vezettek be a síelés mikéntjébe a helyszínen) egyrészt a helyes tartást és az izommunkát könnyebben és gyorsabban el lehet sajátítani, mivel nem kell folyamatosan, minden lesiklás után visszacaplatni a felvonóval a kiindulási pontra.
Olyan, mintha lassított felvételen gyakorolnánk a kanyarokat: a delikvens kontrollálni tudja a sebességét, és kitapasztalni a helyes súlypontáthelyezést, terhelést.
Itt a korlát is segít talpon maradni, akár bele is lehet csapódni, mert rugalmas – a havon az első alkalmakkor könnyű belendülni és orra bukni, valamint buckák és más gyerekek, tanulók is akadályoznak a mozgásban. A sebesség könnyen változtatható egy távirányító segítségével (biztos vígjátékokba illő jelenetet okozna, ha valaki véletlen rátenyerelne).
A legnagyobb előnye a pályának, hogy „végtelen”. Ozsváth Miklós szerint egy óra alatt annyi kanyart tud begyakorolni az ember, mint terepen öt nap alatt. Az első alkalom körülbelül arra jó, hogy némi ismeretet szerezzünk a helyes tartásról, és megtanuljunk balra-jobbra közlekedni a léc mentén a testsúlyunk megfelelő pontra helyezésével . Ne feledjük, a lábunk alatt folyamatosan mozog a pálya, így elméletben haladunk előre, annak ellenére, hogy egy helyben állunk. A rugalmas rúd ehhez biztonságot ad, de ha egy ponton már el merjük engedni, a megfeszített has is elég, hogy stabilan tartsa a testet. Az izmokat ugyanis feszíteni kell végig, beleértve a has-hát-far-combizomzatot, vádlit, a fenekünket a csípő alá billentve, a térdet folyamatosan rogyasztva, figyelve arra, hogy a síléceink ne távolodjanak el jobban egymástól, mint a csípőnk szélessége. Tapasztalatlan kezdőknek éppen ezért nagy meglepetés szokott lenni az edzésnek is beillő első óra.
Európában másfelé is vannak hasonló elv mentén működő szimulátorok eltérő technikai paraméterekkel vagy méretekkel – sőt Dubajban konkrét hóval fedett sípályát is láttam a két szememmel, de ott azért még senki nem tart Európában, hogy ilyesmibe belevágjon. A Skienergie egy magyar fejlesztés, a budapesti a második pályájuk az országban: Magyarországon az első Székesfehérváron létesült Szabó István ötlete nyomán, akihez a több edzőteremben is elterjedt Walkenergie gépek is kötődnek.
Júniustól indul az oktatás 4 fős csoportoknak, további információkért a Skienergie honlapját kell felkeresni.
