Belestünk oda, ahol Munkácsy, Szinyei műveit és néprajzi kincseinket őrzik: Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központ

Mindig izgalmas betekinteni a színfalak mögé, meglesni a rejtett munkafolyamatokat, legyen szó színházi előadásról vagy műalkotásokról. Hogyan készülnek az általunk kedvelt darabok, mielőtt az összeállt egészet látjuk a színpadon? De ha a múzeumokra szűkítjük a kört, akkor hol vannak és mit csinálnak azokkal a műtárgyakkal, amiket nem látunk a kiállítóterekben? Egyáltalán, milyen terekre és milyen speciális körülményekre van szüksége a műtárgyaknak ahhoz, hogy évtizedeken át megmaradjanak nekünk?

A kacifántos nevű Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központ (OMRRK) hatalmas épülete nem a nagyközönségnek szól, noha az intézmény területén lévő Bókay-kertet bárki szabadon látogathatja. Ez a hatalmas komplexum, melyre itthon nem találunk előképeket, a műtárgyak, a muzeológusok és a restaurátorok otthona, az ő speciális igényeikre szabva. Egyszerre raktárbázis, speciális műhelyek, laborok és kutatószobák vannak a Szabolcs utcai épületekben. Itt egykor kórház állt, de annak 2007-es kiköltözése után lényegében az enyészetévé vált a terület, egészen 2012-ig, amikor megkezdték a múzeumszakmai intézmény tervezési fázisát, vele pedig a terület rehabilitációját.

A Vasáros Zsolt tervezte komplexumot tavaly adták át, azonban működését csak nemrég kezdte meg, már csak azért is, mert a műtárgyak szállítása bonyolult és időigényes folyamat. Nem egyszerűen A pontból B pontba történik a szállítás, itt komoly előkészítés és csomagolás, sőt még útvonaltervezés is van, hiszen figyelni kell arra, hogy a tárgyak költöztetésénél a lehető legkevesebb kátyút érintse a kamion. A Szépművészeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria és a Néprajzi Múzeum kincseinek költöztetése még javában zajlik, de ebben a 37 000 négyzetméteres épületegyüttesben még így is izgalmas volt mászkálni. 

A műtárgyak őrzéséhez nagyon speciális körülményekre van szükség, nem mindegy a páratartalom, a hőmérséklet és a fény milyensége, mennyisége sem. De az épület tervezésekor arra is figyelni kellett, hogy a restaurátorok és a muzeológusok munkáját segítő megoldásokat alkalmazzanak. Így az épület adottságai műtárgyvédelmi feladatok tekintetében is egyedülállónak tekinthetőek, megteremtve ezáltal a műtárgyak hosszú távú megőrzésének és kutathatóságának a feltételeit. 

A 8 évig tartó tervezés és építés pedig hosszúnak tűnhet, de itt egy komplex, hazai előkép nélküli tervezési programot kellett összerakni, ráadásul a műtárgyak ekkora számú költöztetésére sem volt még itthon példa. 

Jelenleg Munkácsy Mihály, Szinyei Merse Pál és Czóbel Béla festményeinek restaurálása zajlik, így láttuk azt is, hogyan zajlik kedvenc képeink tisztítása, hogyan kapja vissza a megsárgult festék eredeti színeit, és egyáltalán, hogyan kell alázattal és bátorsággal ezekhez a művekhez nyúlni. A restaurátorok munkáját 7 műterem és 4 diagnosztikai, konzerválási feladatok ellátására kialakított helyiség segíti. 

A Szépművészeti Múzeumhoz tartozó blokkban, a -3. szinten 125 000 műtárgyat raktároznak, a festményeknek pedig 25 000 négyzetméternyi képrácsfelület ad helyet. Számszerűsítés nélkül is látszik, mekkora mennyiség költöztetéséről és raktározásáról van szó. Ezek katalogizálása, nyilvántartása ma már nem papírfüzetekben történik, a muzeológusok bele is őszülnének, mire megtalálnák a keresett tárgyakat. Ma már QR-kódok segítik a tájékozódást, a digitális állapotfelmérés és nyilvántartás is az új épülettel járó fejlesztés. 

A műtárgyak is képesek sokkot kapni, ahhoz, hogy a költözést kiheverjék és akklimatizálódjanak az új helyhez, bizonyos ideig elkülönítve, a végső helyüktől egy zsilippel elválasztott területen várakoznak. És ha azt hisszük, hogy a muzeológus a műtárgyak tengerében dolgozik naphosszat, egy kicsit tévedünk: a vizsgálatok, a kiállításra való előkészítés és a munka a raktáron kívül, egy átmeneti térben történik. Az OMRRK épületében egyébként karanténhelyiségek is vannak, ahová a fertőzött tárgyakat helyezik, nehogy „továbbadják” a betegséget. 

A komplexum tervezésénél a dolgozók igényeit és a nemzetközi tapasztalatokat is figyelembe vették, „a folyamatban közel 150 tervező, alkotó, mérnök és szakértő vett részt, kiemelendők az épületgépészeti és -villamossági, valamint a restaurátorszakmai területeken közreműködők” – mondta Vasáros Zsolt építész.