Újpesten, a Váci út külső szakaszán intenzív városrehabilitációnak lehetünk tanúi a korábbi Wolfner–Táncsics Bőrgyár területén. Az egykori gyárbirodalom a mai Árpád útig ért a József Attila utca, Károlyi István utca és Váci út által határolt területen (ahol most a Szabadság park található, ott még gyár volt). Hasonlóan más budapesti és külső Váci úti gyárakhoz, a 90-es években az egykori Wolfner Bőrgyár is csődbe ment és hanyatlásnak indult. Az üzem egy részét elbontották, a helyén egyrészt téglaborítású lakóházak épültek, másrészt felépült a Metrodom Panoráma Lakópark, aminek ambiciózus, zöldteraszos terveiről mi is írtunk 2016-ban. A falakon burjánzó növényekből egyelőre nem sok látszik, de nyilván kell még idő, hogy megnőjenek, mindenesetre a nemrég átadott lakópark lakásaiba már be is költöztek a lakók.
A gyár néhány épülete azonban még most is áll, műemléki védettséget élvezve, érdekes kontrasztot képezve a modern lakótornyokkal. A József Attila utca felől közelíthető meg az egykori központi épület is, amelyből irodaházat alakítanak ki az eredeti homlokzat, szerkezet és falak megtartásával, műemléki szempontokat figyelembe véve, megőrizve kiemelkedő múltját és értékeit.
A Monarchia kedvenc lábbelijei
Újpesten már az előtt fontos ipari telepek létesültek, hogy a II. világháború után a szocialista ipar egyik fellegvárává vált volna. A meghatározó gyárak egyike volt a Wolfner Gyula és Társa Bőrgyár, amelynek kezdetei az 1840-es évekig nyúlnak vissza: a dinasztia alapítója, Wolfner Gyula és testvére, Lajos ekkor hozta létre bőrcserző és gyapjúmosó műhelyét Káposztásmegyeren, a Duna mellett, hiszen ehhez a tevékenységhez vízre volt szükség. Finom szattyánbőrükre nagy volt a kereslet, bővülniük kellett, új telephelyüket 1869-ben építették fel Újpesten, ahol ma is áll.
Az 1800-as évek végén itt készültek az Osztrák–Magyar Monarchia piacaira a gépszíjak, a szattyánbőrök, a marhabőrök és a cipőtalpak, sőt, a millenniumi ünnepségeken még aranyérmet is nyertek míves bőrtermékeikkel, amelyekért rajongott az akkori arisztokrácia színe-java. A 20. század elején ők adták a hazai bőrpiac forgalmának 40%-át, és az I. világháború idején a hadsereg hivatalos bakancsszállítójává váltak.
Bár a központi épület falán Wolfner Lajos kapott emléktáblát, a 20. század derekán a gyár felvirágoztatásában fontos szerep jutott fiának, Wolfner Gyulának. Gyula ismert műgyűjtő és mecénás volt, továbbá az első környezetvédők egyike: a cserzés során keletkezett vegyi hulladékot nem engedte a Dunába folyni (pedig kézenfekvő lett volna), ehelyett különböző ülepítő- és szennymegsemmisítő helyiségeket hozott létre erre a célra. Sőt, még betegség- és balesetbiztosító magánpénztárat is működtetett a cégen belül a munkásoknak. Méltatlan vég jutott neki: egy németországi koncentrációs táborban hunyt el 1944-ben.
A bőrgyár azonban épen átvészelte Budapest ostromát, és az államosítás után Táncsics Bőrgyár lett belőle. 20 évvel később beolvadt a Budapesti Bőripari Vállalatba. Bár Magyarország a szocializmus idején műanyag-nagyhatalom akart lenni, és az ötéves tervekben a műanyag- és a nejlongyártás került előtérbe, a bőrgyár termékei meghatározóak voltak, és visszaköszöntek a korabeli divatlapok fotóin.
1992-ben még működött az üzem, de sikertelen privatizációs kísérletek után végül csődbe ment. A központi épületet egy ideig megpróbálták rendezvényközpontként és kiállítótérként hasznosítani: ez volt a MEO Kortárs Művészeti Gyűjtemény, de színvonalas működése ellenére az is befuccsolt. A szomszéd épületen az „Eladó” felirat olvasható, ez is műemlékvédett, gazdára vár.
A József Attila utca 2–4. szám alatt található JA4 irodaházon tavaly december óta dolgozik a Grifton Property Kft., szem előtt tartva a szigorú műemlékvédelmi előírásokat. Emiatt kell ragaszkodni az ablakkeretek élénkpiros színéhez, és csak belső hőszigetelést lehet végrehajtani. Statikailag rendben volt az épület, de az eredeti tartófalak és a párkányzatok, boltívek tégláira ráfért a tisztítás, amit egy speciális eljárással hajtottak végre, darabról darabra haladva.
A hátsó
részen már nagyobb mozgásteret kaptak a fejlesztők, így lehetővé vált egy új üvegszárny hozzátoldása az épület hátsó feléhez, ami új terekkel bővíti
majd a leendő irodaházat. A lakópark felől nézve így csorbul az ipari műemlék látványa, de az üvegfalak elvileg azt a célt szolgálják, hogy
–
átlátva rajtuk
–
látszódjon még az eredeti hátsó traktus.
Az eredeti falakat, boltíveket itt az új részen belül is megtartják, ami bizonyára különleges hangulatot kölcsönöz majd az itt töltött munkanapoknak. A látványtervek szerint az indusztriál stílus lesz a mérvadó.
Az egykori gyárépület nagy tereit nem darabolják fel, egyterű, tágas, nagy belmagasságú, lofttípusú irodákat alakítanak ki a három szinten, amelyek elosztását tetszés szerint variálhatja majd a leendő bérlő.
A tetőre automata öntözésű zöldteraszt terveznek, ide már elültették a cserjéket, fákat, telepítették a füvet is. Közösségi térként funkcionál majd a szép panorámával kecsegtető felső szint, de itt kap helyet egy olyan iroda is, amihez privát, saját használatú terasz is tartozik majd.
